Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Fekete Nagy Antal: Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka. (Esterházy Miklós nádor iratai. I. Kormányzattörténeti iratok) Budapest, 1930. / 136–139. o.

136 ISMERTETÉSEK Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka. Esterházy Miklós nádor iratai. I. Kormányzattörténeti iratok. Esterházy Pál herceg kiadása. Budapest, 1930. XCVIII + 460 1. Nagy őse iránt való kegyeletét és tiszteletét rótta le Esterházy Pál herceg ebben a díszes és csinos kiállítású kötetben, amelyet a családi érzés hozott ugyan létre, a kötet elolvasása után azonban — eltérően az ilyen családi kiadványoktól — úgy a bevezetés, mint a közölt iratok alapján mégsem az állandóan magasztalt ős, hanem Magyarországnak sok bajától és gondjától gyötört, két malomkő között őrlődő nádlora áll előttünk. Az iratok, valamint a tények és a köztük levő összefüggés megállapítására szolgáló, kitűnően; sikerült bevezetés alapján a legapróbb részletekig előttünk áll Magyarország igazi képe. A mohácsi vésszel két súlyos és ekkor már századossá vált probléma szakadt az országra: a török veszedelem és a vallási kérdés megoldásának folyton súlyosbodó és egyre égetőbb problémája. Ennek a két kérdésnek a megoldása foglalkoztatja állandóan a magyar államférfiakat és a magyar rendeket. Ennek a két kérdésnek a megoldása lebeg állandóan Esterházy Miklós nádor előtt is, akinek hosszú közéleti pályájából, húszéves nádorságából annak a három évnek az iratai, amit ebben a kötetben kapunk, bőséges képet nyújtanak arra a küzdelemre, melyet ezen célok megvalósítása érdekében folytatott. Magyarország nádori tisztét betölteni mindig súlyos feladat volt, die ebben a korban a közvetítő szerepet közmegelégedésre játszani a birodalom részéről a harmincéves háború által elfoglalt uralkodó és a török kiütései és a vallási kérdés miatt folyton panaszkodó rendek" között a legnehezebb volt. Az • udvar részéről neheztelések, a rendek részéről pedig szemrehányások illették a nádort, lelkében mégis ott él a két súlyos problémának megoldási vágya. Alig van hosszabb levele, nagyobb irata, amelyikben legalább a két kérdés enyhítésére ne volna javaslata. Esterházy Miklós reális politikus volt. A két kérdés teljes és végleges megoldására nem tartotta alkalmasnak az akkori helyzetet, azért legalább arra törekedett, hogy a törökök állandó kiütéseit, a hódolt falvak vidékének szenvedéseit és kárait megszüntesse és a törököt egy olyan békekötésre bírja, amely Magyarország összes lakosainak biztonságot és nyugalmat biztosít. A török végleges kiűzésének gondolata is állandóan előtérben van,