Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Fekete Nagy Antal: Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka. (Esterházy Miklós nádor iratai. I. Kormányzattörténeti iratok) Budapest, 1930. / 136–139. o.

ISMERTETÉSEK 137 azonban egyelőre csak mint egy később megvalósítható cél. A vallási kérdés tekintetében a kiélesedett ellentétek mellett szintén nem találja alkalmasnak a kort a végleges megoldásra és buzgó katholikus létére itt is csak a feszültség enyhítésére, a vallási törvények végrehajtásának elrendelésére és bizonyos engedékenység kieszközlésére törekszik. A török-kérdésben az ideiglenes cél elérésére biztos, a kiütéseket megszüntető békét akar, de nem hosszút, hogy semmi se kösse meg az ország kezét, ha oly szerencsésen fordulna a helyzet, hogy a felszabadító háborút megi lehetne kezdeni. A végvárak ellátásának a megoldására szívesen .gyarapítja a kamara jövedelmeit és minden erejével azon van, hogy a rendek hozzájáruljanak az újabb jövedelmek megajánlásához. A végbeliek kiütéseit, amelyek csak visszahatást szültek, minden módon meg akarja szüntetni. A nagy cél, a török végleges kiűzése érdekében a harmincéves háborútól sújtott birodalom megerősödését kívánja és nemcsak szívesen; elnézi, hogy a magyar kamara jövedelme — a végbeliek fizetetten helyzetével szemben — a birodalom hadainak ellátására fordíttassák — amelynek eddig mindig csak az ellenkezőjéről hallottunk —, hanem kisebb-nagyobb csapatoknak a birodalom rendelkezésére bocsátása mellett, a viszonosság reményében szívesen vállalkozik arra is, hogy a magyarországi nagybirtokosokat a birodalom megsegítése céljából egy 7—8000 főnyi had kiállítására rábírja. A két fő probléma és a vele kapcsolatos bajok kiküszöbölésének elérése érdekében fáradságot, betegséget nem ismerve dolgozik. Amikor a kisebb bajok és zavarok elsimítása érdekében annyit levelezik és utazgat, nem feledkezik meg a fő bajokról sem, hanem azok indító okait, veszélyes pontjait mindjobban megismerve, megírja nagy memorandumait az uralkodóhoz. Esterházy Miklós nagy tervei, mindén jóakarata mellett, életében nem jutottak el a megvalósuláshoz, hajótörést szenvedtek az udvar bizalmatlanságán, a tanácsosok szűk látókörén és meg nem értésén. Nagy memorandumai vagy nem jutottak el az uralkodóhoz, vagy pedig nem azzal a tartalommal és céllal, amellyel azokat a nádor írta. Ha pillanatnyilag tudott is sikert elérni, azt legtöbbször a harmincéves háborúnak a birodalomra nézve szerencsétlen fordulataival kapcsolatos szorult helyzetnek köszönhette, de ezeket is sokszor a tanácsosok egy szerencsés fordulatnál visszavonatták, legtöbbször még a végrehajtás előtt.