Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Magyar forrástörténeti kiadványok. Összeállította: Bartoniek Emma. (A magyar történettudomány kézikönyve I/3/b) Budapest, 1929. / 335–339. o.

336 ISMERTETÉSEK A magyar történetírók és történeleimtanárok s az ezen hivatásokra készülők régóta érezték a hiányát a magyar történelem tudományos módszerrel összeállított forrás-bibliográfiájának. A Magyar Történelmi Társulat kiváló gyakorlati érzékkel szervezett kiadványsorozatában Bartoniek Emma szorgalmas munkájának eredményeként most megjelent bibliográfia az első komoly lépés a hiány pótlására. Ez a könyv mindennapos segédeszköz lesz a történetírók kezében, de mégis elsősorban az egyetemi oktatásban, különösen a szemináriumi munkában fogják hasznát venni. Sokat fogják forgatni '•— több-kevesebb eredménnyel — a történetírás terén állandóan nagy számmal vendégszerepló'k is, akiket elkésetten megnyilatkozó hajlamuk minden különleges előképzettség nélkül ültet le a kutatóasztal mellé. A magyar történeti forráskiadványok bibliográfiájának kérdését Bartoniek munkája, minden becses gyakorlati értéke mellett is, csak részben oldotta meg, mivel a szerkesztő nem vonta gyűjtési körébe a folyóiratokban elszórtan napvilágra került nagytömegű s értékes forrásközléseket, hanem csupán az Önálló könyvalakban közzétett forráskiadványokat gyűjtötte össze. így a kutató a bibliográfia útmutatásával nem elégedhetik meg s a jövőben is támpont nélkül kell a folyóiratbeli publikációk után keresnie, gyakran valósággal nyomoznia. E munkánál a forrásközlő folyóiratok felsorolása által nyújtott segítség alig vehető tekintetbe. A bibliográfiában mindjárt szembetűnik annak erősen tagolt szerkezete. A tagolásnál önként adódik a kor szerint való csoportosítás elve, a korbeosztás viszont szükségessé tette, hogy a szerkesztő azokat az „összefoglaló" kiadványokat, melyek történelmünk hagyományosan felosztott korszakaiba nem szoríthatók be, külön csoportban bocsássa előre. Az összefoglaló forráskiadványok e csoportja a bibliográfiákkal, a forrást közlő folyóiratokkal és a „magyar vonatkozású fontosabb külföldi forráskiadványok*'-kai a mű első felét alkotó „általános rész"-be került, míg a mű másik fele, a „különös rész", a korok szerint csoportosított forráskiadványokat foglalja magában. Az általános részben fenti módon képzett, valamint az egyes korok szerint osztályozott csoportokban a szerző további csoportokat és alcsoportokat képezett. Nem hallgathatjuk el azon meggyőződésünket, hogy Bartoniek Emma e többszörös tagolás által nemcsak a maga, hanem a kutató munkáját is megnehezítette. A kutató munkáját annál inkább, mivel a csoportosítás-