Levéltári Közlemények, 7. (1929)
Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Magyar forrástörténeti kiadványok. Összeállította: Bartoniek Emma. (A magyar történettudomány kézikönyve I/3/b) Budapest, 1929. / 335–339. o.
ISMERTETÉSEK 337 ban egységes rendszer, melyhez a szerző következetesen ragaszkodott volna, nem ismerhető fel. Az összefoglaló forráskiadványokat például 11 csoportra osztotta fel s míg az első csoport a vegyesen elbeszélő és okleveles, a második az elbeszélő, a harmadik az okleveles, a negyedik a jogszabályok formáját viselő forráskiadványokat, addig az ötödik az egyháztörténeti s a többi így tovább a nevelésügy-, gazdaság-, had-, érem- és családtörténeti forráskiadványokat, a tizenegyedik pedig a régészeti és művészeti „emlékek' '-et foglalja magában. Míg tehát az 1—4. csoportok felállítása alaki, addig a folytatás, az 5—11. csoportok felállítása tartalmi elv alapján történt. Nemcsak a nagyon kívánatos áttekintés szenved a többszörös és közös nevező nélkül végrehajtott csoportosítások miatt, hanem előállott az a helyzet is, hogy a csoportok egy-egy munkáért konkurráltak egymással s miután Bartoniek a felvett műveket csak egy helyen szerepelteti, valamelyik csoportnak mindenesetre vesztesnek kellett maradnia. Yajjon például a Bessenyey, Lónyay, Meskó, Forgách, Palásthy stb. családok történetét tárgyaló s függelégkóppen oklevéltárakkal ellátott munkák, melyeket Bartoniek Emma az okleveles forráskiadványok (3.) csoportjába sorozott, nem foglalhattak volna-e helyet — talán még több joggal — a családtörténeti (10.) csoportban? ... A konkurrencia folytán állott elő az a különös eredímény is, hogy az 567 összefoglaló forráskiadványból gazdaságtörténetünknek mindössze 20 kiadvány jutott! Sajnos, az alaki és tartalmi csoportosítás összevegyítése más fő- és alcsoportokban is zavarba ejti a kutatót. Tekintsük csak át az I. Ferdinánd és Zápolyai János korára vonatkozó kiadványok csoportjait: „Külföldi írók", „A trentói zsinat", „Külföldi útleírások", „Okmányok", „Társországok", „Külföldi okmánykiadványok". Egyes esetekben a csoport címe is megtévesztő, így például az összefoglaló forráskiadványok negyedik csoportja a „Törvények, jogszabályok; alkotmány-, jog-, közigazgatástörténeti források" címet viseli, indokolatlanul azonban, mert e csoportban hasztalanul keresné valaki például árpádkori jog- és közigazgatástörténetünk legbőségesebb forrásait, az okleveleket, mivel itt csak a jogszabályok formáját viselő forrásokat találja. Az alaki ós tartalmi elvet itt tehát csak a címben vegyítette össze a szerző, ellenben a felsorolásnál már csak az alaki szempontot vette figyelembe. Azzal természetesen mindenkinek tisztában kell lenni,
