Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Csobán Endre: Debrecen sz. kir. város levéltára / 204–239. o.

DEBRECEN SZ. KIR. VÁROS LEVÉLTÁRA. Ha azt az állítást kockáztatom meg, hogy Debrecen sz. kir. város levéltára Csonka-Magyarországi törvényhatósági levéltárai között a leggazdagabb, ellentétbe kerülök vitézdr. Házy Jenő soproni főlevéltáros kollégámmal, aki a Levéltári Közlemények első évfolyamának 3—4 számában (227. oldal) hasonló állítást kockáztatott meg Sopron sz. kir. város levéltáráról. Ha tisztán az 1526. év előtti anyagot tekintjük, dr. Házy Jenőnek van igaza. De ha a levéltárakat nem tartjuk a mohácsi vésszel lezártaknak, (amint nem is lehet), hanem figyelembe vesszük a XVI., különösen pedig a XVII. és XVIII. század mozgalmas, gazdasági és szellemi kultúra tekintetében oly jelentős idejének anyagát, a debreceni városi levéltár hatalmas fölényben van nemcsak Sopron, hanem bármely más törvényhatósági jogú vagy rendezett tanácsú város fölött. Budapest székesfőváros levéltára is csak a XVIII. század második felében kezd versenyre kelni vele az anyag gazdagságára nézve és csak a XIX. században múlja felül. E gazdag levéltár történetének ismertetését mellőzve, magát a levéltári anyagot, a századok folyamán keletkezett iratgyüjteményeket óhajtom ez alkalommal ismertetni. A levéltár történetéből mindössze annyit említek meg, hogy a városnak már jóval a mohácsi vész előtt kancelláriája volt, azaz okleveleket állított ki, mint pl. a szűcsök 1449-ben kelt privilegiális levelét. Ezekből a levelekből kevés maradt fenn, valamint a város 1526 előtti egyéb irataiból is. A török időkben Debrecen sokszor volt török, német, vagy kurucmagyar hadak átvonulási helye s majdnem állandóan egyik vagy másik hadakozó seregnek állandó téli szállása. A jegyzőkönyvek többször panaszkodnak a hadak által az iratokban és jegyzőkönyvekben okozott pusztítások miatt. A városi jegyzőkönyvekben csak 1609-ben történik említés arról, hogy a város iratait „az nagy ládában" tartották bizonyos — a jegyzőkönyvekben bővebben nem részletezett — rendszer szerint. Biztosra vehető, hogy az 1609. évi „nagy láda" hamarosan megtelt s az iratok elhelyezése már a XVlL században külön helyiséget igényelt (éppen erre az idor©