Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Gárdonyi Albert: Reformtörekvések az iratkezelés terén / 254–263. o.

262 DR. GÁRDONYI ALBERT. gyakorlat azonban gyorsan leküzdi az innen származó nehézségeket, a beosztás bizonyos idő múlva mechanikussá válik a levéltáros számára s ez viszont a kutatót irányíthatja munkájában. A kutató részére különben abban áll a tizedes szakrendszer alkalmazásának főelőnye, hogy eredményesebben dolgozhatik nemcsak azért, mert a tárgyára vonatkozó teljes katalógusanyagot együtt találja, hanem azért is, mert minden szakcsoport mellett ott találja a rokontárgyak vagy határkérdések katalógusanyagát is s ezekből megfelelő tájékozódást szerezhet tárgyára vonatkozóan. A tizedes szakrendszernek teljes elgondolásában való alkalmazása azonban nem csupán azt jelenti, hogy az ugyanazon tárgyra vonatkozó katalóguscédulák a tizedes szakrendszer osztályozása szerint csoportosíttatnak, hanem egyszersmind azt is jelenti, hogy maga a katalogizált iratanyag is e rendszer szerint van különválasztva és elhelyezve. Elméletileg ez utóbbi nagyon könnyen keresztülvihető, csupán megfelelő raktári berendezésre van szükség hozzá. Gyakorlatilag azonban inkább csak folyamatban levő irattározásnál tanácsos alkalmazni, már irattározott anyagot nem célszerű e rendszer szerint újból osztályozni már azért sem, mert ez esetben egyrészt a régi mutatók válnak hasznavehetetlenekké, másrészt a régibb idézetek anyagára sem lehet rátalálni. A tizedes szakrendszer legbuzgóbb szószólója Paul Ötlet is erre az álláspontra helyezkedett (si les arehives sönt anciennes, on poura maintenir intégralement leur classement; antérieure. Manuel de la documentation administrative 45. 1.) s teljesen elegendőnek tartja, ha a már irattározott anyagnál csupán a cédulakatalógust rendezik be a tizedes szakrendszer szerint. Ugyanily módon kívánják megvédeni a már irattározott anyag eredeti rendjét a hollandok is. kiknek közismert levéltározási kézikönyve egyenesen azt hirdeti (Müller, Peith und Fruin: Anleitung 17. 1.), hogy az esetleg megzavart levéltári rendet feltétlenül vissza kell állítani. Amennyiben a tizedes szakrendszer vagy általában a tudományos szakrendszer szerinti beosztást és mutatózást már az irattári kezelés tartama alatt meg lehetne honosítani, a levéltárak számára csupán az a feladat maradna meg, hogy a régi anyagra is kiterjesszék az új rendszer szerinti mutatózást. Régi anyag alatt természetszerűen nem a középkori anyagot kell itt érteni, mert az tartalmilag sokkal kevesebb változatosságot nyújt, semmint a tizedes szakrendszer számára alkalmazási lehetőségeket biztosítana. A tizedes szak-