Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

AZ OSZTRÁK LEVÉLTÁRÜGY A HÁBORÚ UTÁN 29 egy ország adminisztrációjához? Mindaz, ami eredetiben az adminisztráló hatóságokhoz befutott és fogalmazványban tőlük kiment, vagyis azon levéltári egységek, melyek az ország határain belül keletkeztek. Szerintük még kedvezőbbé tette Ausztria helyzetét az a bekezdés, mellyel a 93. cikket megtoldották: „Ha az első bekezdésben említett és nem katonai természetű levéltárak stb. egyszersmind az osztrák közigazgatásra is vonatkoznak és ha ennek folytán átadásuk az utóbbinak károsodása nélkül nem történhetnék meg, Ausztria a kölcsönösség föltétele mellett kötelezi magát az érdekelt szövetséges és társult kormányoknak azokról közléseket tenni." Mai osztrák felfogás szerint az első bekezdés második, része azt bizonyítja, hogy itt ebben a pontban nem általában az Ausztria területén levő levéltárakról, hanem csak az átengedett területen levőkről van szó, melyek mint ezen terület tartozékai, átmennek az utódállamok birtokába. Csak így van értelme az első bekezdés második részének, mely Ausztria kötelességévé teszi az eltávolított levéltárak vagy egyes okmányok visszaadását. Az utóbb idézett 2. bekezdés szerint pedig Ausztriának joga lett volna az átengedett tartományok közigazgatási irattáraiból azon részeket visszakérni, vagy visszatartani, mellek az osztrák közigazgatásra is vonatkoznak, a katonai természetű ügyiratok kivételével, melyekre Ausztria, mint legyőzött állam nem emelhet igényt.

4 Az osztrákok, mint láttuk, a béketárgyalás idejében egész más értelmet adtak ennek a cikknek, mely épp oly kevéssé világos és szabatos, mint a békeszerződések számos más cikke. De nemcsak akkor, hanem a saint-germaini béke ratifikálása után is e ponttól féltették levéltáraik egységének megmaradását és ezen cikk alapján tettek a cseheknek engedményeket, akik a maguk részéről a legtágabb értelmezést adták ennek a cikknek. Kétségtelen az, hogy ez a cikk, mely a trianoni békében is megtalálható, csak az adminisztratív registraturákra vonatkozik és ennek alapján nem lehet évszázadokra visszamenő igényeket támasztani. XVIII. századi vagy még régebbi, esetleg középkori oklevelek semmiesetre sem szükségesek valamely átengedett terület bármily természetű közigazgatásához, mint azt a csehek hajlandók voltak állítani. De az újabb osztrák felfogás szerint ez a pont még a központi adminisztratív irattárakra sem vonatkozik, hanem csak az átengedett területeken levőkre és azoknak a köz4 Bittner: Die zwischenstaatl. Verhandlungen, 77. 1.