Levéltári Közlemények, 4. (1926)
Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Lukinich Imre: A magyar levéltárügy történetéhez : Révész Imre / 302–307. o.
VEGYES KÖZLEMÉNYEK 305 1860 november 19-én a történelmi bírálatról tartott akadémiai székfoglaló értekezésében is a levéltárak megnyitási mellett (emelt szót, s a levéltári anyagnak minél terjedelme sebb közzétételét kívánta, hogy a történeti anyag ne legyen csupán egyes kiváltságosok birtoka, mert „akkor a történetírás zártkörűvé s egyedárúvá lesz," hanem közkincs, melyből mindenki meríthet. 8 1867-ben a tiszántúli ref. egyházkerület levéltárnokává választatván, nemcsak a gondozására bízott levéltár rendezését tartotta legsürgősebb teendőjének, hanem fel akarta hívni a figyelmet az elhanyagolt magyar leváltárügyre is, melyről közelmúltban Wenzel Gusztáv oly elszomorító képet adott. 9 Révész műve tulajdonképen a tiszántúli ref. egyházkerület levéltára rendezésének általa készített tervezete, amely azonban többé-kevésbbé mindern magyar levéltárra vonatkoztatható. Műve az első, sőt talán az egyetlen magyar „Archivkunde", melyben nem csupán elméletet ad, hanem gyakorlati útmutatásokat is, melyeket saját tapasztalati köréből vont le. Át van hatva a levéltárak történeti szempontból való fontosságának tudatától. „Amiely történetírás vagy történelmi irodalom levéltárakra nem támaszkodik, az még igen félszeg és csak a kezdetleges ponton van... s a multak több igen érdekes és tanulságos pontjait nem mutathatja fel kellő világosságban." A levéltári anyag nemzeti vagyon, melynek védelmére minden lehetőt meg kell tenni; elsősorban megfelelő helyiségekről kell gondoskodni, ami annyit jelent, hogy a levéltári anyag megőrzésére szánt helyiségnek tűzmentesnek, száraznak, világosnak, könnyen szellőztethetőnek kell lennie; gondosan védekezni kell az egerek pusztításai ellen, s a tűzveszély elhárítása végett nem engedhető meg ott a dohányzás, vagy a gyertyával és egyéb világító eszközökkel való világítás. Az iratokat levéltári szekrényekben kell őrizni ós pedig „nem összehajtogatva, hanem a maguk eredeti természetes alakjában", fektetve, vastag és kemény papirfedelekbe kötve; kivételt csak a pergament okiratok képeznek, melyek „már eredetileg nyertek bizonyos összehajtott alakot, ezekre nézve tehát ez a természetes helyzet, amelyben megmaradniuk kell". A levéltári anyag használatában nagy gondosság kívánatos; iratokat általában csak igen ritka esetekben és a lehető legnagyobb elővigyázat mellett, a történelmi, vagyoni vagy jogi szempontból kiváló érdekkel bírókat pedig egyáltalában nem szabad 8 Magy. Akad. Ért. Szerk. Ceengery Antal. II. Pest, 1861. 29. L 0 M. Tud. Akad. Ért. 1865. (V.) Levéltári Közlemények, 20
