Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Lukinich Imre: A magyar levéltárügy történetéhez : Révész Imre / 302–307. o.

306 VEGYES KÖZLEMÉNYEK kiadni; hogy azonban a levéltári anyag használata mégis lehetségessé váljék, a levéltári helyiségek mellett dolgozó szobáknak kellene lenniök, melyekben a levéltárnok felügyelete és ellenőrzése mellett idegenek is kutathatnak. A levéltárnok személye különben is rendkívül fontos; a levéltárak őreinek „nem valami penészszagoló, szőrszálhasogató, nagy képeket vágó s fontoskodó mikrológ embereknek kell lenni, hanem olyanoknak, kik átható s mintegy teremtő elmével bírnak s kiknek tekintete előtt a levéltár nem valami megmerevült bolt tömeg, hanem a létező társadalmi viszonyokkal és azok fejlődlésével élő és szerves egybeköttetésével lévő nagyfontosságú kincs." A levéltárak használhatósága rendezettségök mértékétől függ; e tekintetben azonban m!eig kell jegyezni, hogy nincs olyan rendezési terv, melyet minden részletében, minden levéltárra alkalmazni lehetne: „az okos rendezési terv mindig abból indul ki és ahhoz szabja magát, hogy mi a levéltár tartalma és mi a rendeltetése." Mindenesetre alapelv, hogy rendezni, vagy rendszerbe felvenni csak arra érdemes iratokat kell; az úgynevezett „haszon nélküli iratok" különválasztandók és vagy külön őrzendők, vagy esetleg megsemmisítendők, d)e itt viszont a legnagyobb elővigyázat szükséges, mert „lehet valami most merőben értéktelennek látszó, ami néhány év múlva rendkívüli történelmi beccsel fog bírni." A rendezett iratok időrend szerint csoportosítandók, minden egyes irat pedig helyrajzi számmal látandó el; a keltezetlen iratok idejét a lehetőség szerint a levéltárnok állapítja meg, s az ő kötelessége a régi egyházi időszámítás jelzéseit is megoldani. Minden levéltárhoz idő- és sorrendi tárgymutató is kívántatik, mely egyúttal leltárként szerepelhet. Szükséges azonfelül egy betűrendes tárgymutató is, mert az iratok könnyű és gyors megtalálása egyedül így lehetséges. Itt különösen a vezérszavak alkalmazására kell ügyelni; „venni kell ezt az illető ügy lényegéből, a dblog természetéből és annak kellő meggondolásából, hogy vajjon mily név alatt, fognák valaha, vagy most az előttünk fekvő iratot keresni az emberek." Egy okiratból vagy egy jegyzőkönyvi pontból a szükséghez képest több vezérszót, vagy legalább utalást kell készíteni, de a túlzásoktól óvakodni kell. Végül kívánatos s a külföldi szakírók erre helyezik a fősúlyt, egy rendszeres tárgymutató készítése is. Mindaz, amit a fentiekben Révész műve rövid kivonata-