Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Tirscher Jolán: Monumenta Hungariae Heraldica. Magyar címeres emlékek. Közli Áldásy Antal. II. füzet. Budapest, 1926. / 262–264. o.

rSMERTETÉSÉK 263 sát, a többi 30 középkori. Közülük 10 Zsigmond adománya, míg I. Ulászló 2, V. László 5, Hunyadi Mátyás 2, II. Ulászló 4 és II. Lajos 7 darabbal van képviselve. Az illető családok, melyeknek címerei közöltetnek, a következők: Hideghéti (1411.), Bocskai (1414.), Keszői (1415.), Petri Ders (1417.), Pérchy (1421.), Jablonowei Buthor (1430.), Gathali (1431.), Dobry, Jánosi és Fernahagi (1431.), Bethleni és Zbugyai (1431.), Kulpi (11443.), Szalóki (1440—44.), Pethendi Buday (1454.), Nagykapusi Hofmaisster (1454.), Bethlenfalvy Szepesy (1456.), Sirokai, Fricsi, Hedri és Berthóti (1456.), Nagy és Szerdahelyi Huszár (1466.), Gentile Senilis de Montefalco (1478.), Muronyi Weér (1509.), Nádasdi Erchy (1510.), Érky (1514.), Martonfalvi Cseh (1514.), Balajthy (1517.), Engel (1517.), Armbruster (1518.), Kisjeszeni Paulovics (1521.), Gellyei (1522.), Forgách (1525.), Campanellis (1526.), Gyulay (1591.). A közzétett címerek eredetije részint magánosok birtokában van (3); részint különböző családi és közlevéltárakban, illetőleg múzeumokban őriztetik. így: a gróf Erdődycsalád monyorókeréki levéltárában (1), a Szalóki-család levéltárában Nemesszalókon (1), a Buday-család levéltárában Ófehértón (1)

;

, a Jeszenszky-család birtokában Kisjeszenben (1), az Érnst-múzeumban ('1), Pozsony város múzeumában (1), Eperjes szab. kir. város levéltárában (1), az Erdélyi Múzeum levéltárában (1), Brassó város levéltárában (1), a leleszi konvent országos levéltárában (1), a Magyar Nemzeti Múzeumban letéteményezett családi levéltárakban (4), a Magyar Nemzeti Múzeum törzslevéltárában (7), a m. kir. Orsz. Levéltárban (6), végül a bécsi volt cs. és kir. közös pénzügyminisztérium (udvari kamara) levéltárában (1). Ezen kérdéses címerek bővebb ismertetésükkel a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Turul c. folyóiratának évfolyamaiban jelentek meg. A címereslevelek szövegének közlése, az egyes címerképekhez fűzött magyarázatok és a bevezetés Áldásy Antal avatott tollából erednek. A bevezetés általánosságban ismerteti a közzétett anyagot; oklevéltani, heraldikai, művelődéstörténeti és művészi szempontból emelve ki egyes darabokat. A füzet végén németnyelvű tartalmi áttekintés van. A nagyértékű, szép, kútfőszerű munka a maga egészében igazi gazdagodását jelenti heraldikai és művelődéstörténeti irodalmunknak. És nemcsak a tudománynak válik hasznára; a heraldika iránt érdeklődő művelt olvasóközönség is nagy