Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Tirscher Jolán: Monumenta Hungariae Heraldica. Magyar címeres emlékek. Közli Áldásy Antal. II. füzet. Budapest, 1926. / 262–264. o.

262 ISMERTETÉSEK osztástervezetében is, a segédtudományok közt találhatók. így nem szól a történeti föld- és néprajzról, a történeti statisztikáról, sem a nyelvtudományról. Másik hiánya, hogy a szerző összefoglalásaiban csak külsőleges, laza összeállításokat nyújt s ezért müve nem nyújtja az egyes tudományágak — mint segédtudományok — értékelését, sem azoknak egymásra, illetőleg történettudományunkra gyakorolt kölcsönhatását. Végül legyen szabad még felemlítenünk, hogy a levéltártani irodalomnál helyénvaló lett volna Révész Imre „A levéltárak megóvásáról és rendezéséről" címmel 1868-ban megjelent nem nagyterjedelmű, de annál tartalmasabb s magyar szempontból úttörő levéltártani művének megemlítése. DR. PAULINYI OSZKÁR. Mouumenta Hungáriáé Heraldica. Magyar Címeres Emlékek. Közli Áldásy Antal. III. füzet, harmincegy színes melléklettel. Budapest, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával kiadja a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, 1926 4° XXXI + 92 1. Tartalmi gazdagság és a külső kiállítás szépsége jellemzi- — hasonlóan az előző kettőhöz — a „Magyar Címeres Emlékek" nemrégiben kiadott III. füzetét. A II. füzet megjelenése óta 24 esztendő telt el; e hosszú szünetet a világháború kitörésével bekövetkezett válságos idők — melyek az 1914-ben már összegyűjtött s egy új füzetet kitevő anyag kiadását évekre meghiúsították — és Fejérpataky Lászlónak a vállalat tudós szerkesztőjének másoldalú nagy elfoglaltsága, majd 1923-ban történt váratlan elhunyta magyarázzák. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság célja, mikor hazai címeresleveleink e gyűjteményes kiadását megindította, elsősorban a mohácsi vész előtti időkből származó heraldikai emlékek bemutatása volt. E célnak megfelelően jelen füzet is, melyben Áldásy Antal ve&zi át a szerkesztés munkáját, középkori címerképek közzétételére fektette a fősúlyt. 31 címer színes hasonmását tartalmazza az adományozó oklevél pontos szövegének és megfelelő magyarázatoknak kíséretében. A közölt címerek szomorú érdekessége a hazánk testéből kiszakított Pozsony és Eperjes városának adományozott két városi címer. A eímereslevelek sorában mindössze egyet találunk, mely az újabb korból származik: a Gyulay-családnak Báthory Zsigmond erdélyi vajdától 1591-ben nyert armáli-