Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Paulinyi Oszkár: Gárdonyi Albert: A történelmi segédtudományok története Magyarországon. (A magyar történettudomány kézikönyve, II. k., 1. füz.) Budapest, 1926. / 261–262. o.

ISMEBTETÉSEK 261 névsorát, ami a mű használatát az egyháztörténelemben kevósbbé jártas olvasókra nézve nagyon megkönnyítette volna- DR. DŐRY FERENC. Gárdonyi Albert: A történelmi segédtudományok története Magyarországon. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve. II. k., 1. füzet.) Budapest, 1926. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. 36 1. Gárdonyi Albert sokoldalú munkássággal tette ismertté nevét. Az oklevéltan s csatlakozó diszciplínái, a gazdaság-, politikai vagy tudománytörténet terén egyaránt otthonosnak érzi magát. Bizonyára nem utolsó ©orban ennek köszönhette a Magyar Történelmi Társulat ama megtisztelő megbízatását, mely a Magyar Történettudomány Kézikönyvében a segédtudományok történetének megírását neki juttatta. Anyagában kiterjedt s amellett széles látókört, az egyes tudományágak célkitűzéseibe s módszereibe való elmélyülést igénylő feladat. Azzá teszi a Magyar Történelmi Társulat Kézikönyvének programmja, mely a puszta összefoglaláson, összeállításon túlmenően, történettudományunk mai állásához mérten, annak fölbecslésével — ha nem is a magyar történet szintézisét nyújtani — legalább az ehhez vezető irányt kijelölni óhajtja. Gárdonyi Albert munkája a következő tudományágakra terjed ki: oklevéltan, címer-, pecsét- és kortan, genealógia, levéltártan, éremtan, római és magyar archeológia s azonkívül foglalkozik az okleveles kiadványokkal. Beosztásából segédtudományaink történetének három korszakra osztása tűnik ki, amennyiben először mintegy az 1820-as évek végéig veszi sorra az egyes tudományágakat; azután körülbelül a Magyar Történelmi Társulat alapításáig terjed csoportosítása, míg a harmadik a Magyar Történelmi Társulat alapításától napjainkig. Gárdonyi nagy szorgalommal s gondosan szedte össze a fentemlített tudományágak termését, műve, a kezdetekig visszamenően, mondhatni hiánytalan útmutató azok mun kásságáról. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül két hiányát. Az egyik, hogy nem tisztázza a történeti segédtudomány fogalmát, aminek azért is szükségét érezzük, mert csak így találhattuk volna meg a választ arra, hogy miért nem foglalkozik a szerző oly tudományágakkal, amelyek kétségtelenül segédtudományai a történelemnek s a Magyar Történettudomány Kézikönyvének a hátlapon olvasható be-