Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Dőry Ferenc: Fejérpataky László és Áldásy Antal: Pápai oklevelek. (A magyar történettudomány kézikönyve. II. k. 4. füz.) Budapest, 1926. / 259–261. o.

2Ó0 ISMEBTETÉSEK áttekinthető világirodalma van, olyan összefoglaló, rendszeres munkát, mely a pápai diplomatikáról mindenben kielégítő, teljes képet nyújtana, eddigelé a külföldi történetírás sem produkált; a mi oklevéltani irodalmunk pedig elsősorban hazai problémákkal lévén lekötve, alig fordított figyelmet a pápai oklevelekre. Néhai dr. Fejérpataky László egyetemi előadásai során egy-egy féléven át foglalkozott ugyan a pápák okleveleivel, irodalmi színvonalon azonban e tárgyat nem dolgozta ki, s csak előadásainak írott vázlatát hagyta hátra. Ez a vázlat szolgált alapul az előttünk fekvő kézikönyvhöz, azonban több tekintetben hiányos és már túlhaladott lévén, Áldásyra hárult a feladat azt az újabb kutatások eredményeivel kibővítve s irodalmi és bibliográfiai apparátussal ellátva a Magyar történettudomány kézikönyvének igényeihez mérten átdolgozni. Áldásy ezt az irodalmi szempontból hálátlan, de a hazai történettudományra nézve fontos feladatot lelkiismeretes, nagy munka árán igen jól oldotta meg, s olyan kézikönyvet nyújtott, melyből az oklevéltannal foglalkozók, valamint általában a pápai oklevelek iránt érdeklődők az alapismereteken és általános áttekintésen felül az irodalmi utalások segítségével a részletesebb tanulmányokhoz szükséges útbaigazítást is megszerezhetik. Bevezetésül Áldásy a pápai oklevéltan irodalmáról ad rövid, általános áttekintést, azután a pápai oklevelek fogalmával és külső ismertető jeleivel (az oklevelek anyaga, írása, megpecsételése), majd belső szerkezetével foglalkozik; bő részletességgel tárgyalja a pápai kancellária meglehetősen bonyolult és sűrűn változó szervezetének történetét, s végül külön fejezeteket szentel a pápai regisztratura s a pápai levéltárak ismertetésének. E rendszer mellett nem ritkák ugyan az ismétlések, egészben véve azonban Áldásly munkája áttekinthetőbb, mint Schmitz-Kallenbergnek a Meister-féle „Grundriss der Geschichtswissenschaft"-ban „Papsturkunden" cím alatt megjelent, hasonló rendeltetésű, de túlságosan is tömör összefoglalása. A szöveget hat'tábla egészíti ki, melyek a pápai oklevelek jellegzetes kezdő és befejező alakszerűségeiről (Chrismon, Bene Valete, rota, monogrammá, comma, datum), írásformáiról, regisztrálási jelzéseiről s a pecséttípusokról közölnek mintákat. Ezek a töredékek azonban nem elégíthetnek ki; célszerű lett volna legalább egy pápai oklevelet egész hasonmásban mellékelni. Nemkülönben nélkülözzük a füzetből a pápák chronologikus