Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Jurkovich Emil: Besztercebánya város levéltára / 219–230. o.

228 DR. JURKOVICH EMII, padlásán egész véletlenül igen érdekes oklevelekre és irományokra akadtak, amelyek a többi papirosokkal együtt egy jókora kosárra valót tettek ki. Közte volt II. Lajosnak 1517-ben kelt oklevele is, amellyel a várost falvainak birtokába iktatja, I. Lipótnak 1695-ben a város számára kiállított vásártarthatási privilégiuma, a városnak Zólyom vármegye előtt kifejezett tiltakozása a helybeli jezsuita rezidencia menedékjoga ellen 1658-ból, az itteni kereskedők és iparosok számára III. Károly által 1715-ben kiadott privilégium, amely jogot ad nekik, hogy az egész országban hetivásárokra járhassanak stb. A tanács meglepetve hallgatta a jelentést s nem tudta megérteni, hogyan kerülhettek a padlásra ezen fontos iratok; határozott választ senki sem tudott adni, legfeljebb annak a valószínű, véleményüknek adtak többen kifejezést, hogy ezen iratok akkor kerülhettek a padlásra, amidőn az irodák a várbeli tanácsházból az új városházába költözködtek.

20 A levéltár rendezése és regesztrációja eközben egyre tartott. Néhány hónappal előbb, mint a most elmondott esemény történt, nevezetes lépést tett a tanács e téren, szervezte a levéltárnoki állást s Csmelik Ádám személyével töltötte be azt. A levéltári munka gyorsabb folytatása végett meghagyta az eddigi két regesztrátort is, akiknek működését azonban a levéltárnoknak kellett ellenőrizni. De viszont ellenőrzés alá helyezte magát a levéltárnokot is, amennyiben a két zárra járó levéltári ajtókulcsok egyikét a levéltárnoknak, másikát pedig a választott község olyan tagjának adta át, aki nem volt a levéltárnokkal egy valláson. Ugyanekkor egy bizottság utasítást kapott, hogy a levéltárnok és *" .Hogy milyen soréban részesült az archívumnak a régi városházán a kihurcoikodás után még ottfelejtett része, azt élénken ecseteli ugyanezen tanácsülésén maga Szumrák János aljegyző: dominum camerarium Schön ex ore doraini Josephi Junioris Puschmann audivisee, archívum eivicum in arcé ante gymnasii ciatis erectionem (ez pedig csak 1803-ban nyílt meg a régi praetorium épületében, addig az 1761-i tűzvész óta üresen állott), pluribus annis apertum fuisse, studiososque plura acta in pergamena aureis aliisque pictis litteris conscripta pro invölucris studiorum, pixides autem sigillorum de filis serieeis pendentium pro usibus suis abseidisse, quaestores denique eomplures fasciculos actorum pro tabacca abinde ad notorietatem eiusdem domini Puschmann abinde asportasse; hacque ratione magnam partém archivi huius omni custodia destituti direptum exstitisse. Ha az utolsó sorok nem is felelnek meg egészen a valóságnak, mert hiszen az archívum javarésze már rég az új városházán volt elhelyezve, annyi mégis igaz, hogy sokat ottfelejtettek ami aztán a leírt módon elkallódott. Prot. Praet. 1819. 1643. sz.