Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A velencei állami levéltár „Documenti Turchi” c. gyüjteménye / 130–138. o.

A VELENCEI ÁLLAMI LEVÉLTÁR „DOCUMENTI TURCHl" C. GYŰJTEMÉNYE 135 Ez a szellem már akkor sem egyezett meg a velenceiek fejlett kereskedelmi érzékével és retorzióra adott okot. A megsarcolt köztársaság akkép próbált magának elégtételt szerezni, hogy a török kereskedőknek saját polgárainál levő követeléseit visszatartotta. Ezen eljárás ellen megint a velencei török tolmácsok tiltakoztak, akik tulajdonképeni feladatuk, a kémkedés és hírszolgáltatás mellett, mintegy mellékesen, alattvalóiknak anyagi érdekeit is védték. A török oklevelekben a vallási ellentétből kifejlődő surlódiásoknak alig van nyoma, a gyűjteményben őrzött néhány, e tárgyba vágó irat pedig amellett szól, hogy ezen súrlódások tüzét nem vallásos buzgóság, hanem anyagi szempontok élesztették. Nem meglepő, hogy a fanatikus törökség a vallási kérdésekben őszintébbnek, igazabbnak mutatkozott, mint a renaissance szellemétől átjárt, gyengesége miatt is ravasz Velence. Az oklevelek bizonysága szerint a" szultán sokszor tiltakozott az ellen, hogy Velencének mohamedán rabjai voltak, hogy mohamedán gályarabokat tartott, hogy elrabolt mohamedán gyermekeket — a szultán figyelme leánygyermekekre is kiterjedt; — keresztény szellemben nevelt. Egy hosszúra nyúló peres ügy Velence kapzsiságán kívül a szultáni kormány tehetetlenségét világítja meg. Ez a hatvan-hetven levélből álló iratcsomó egy Redzeb nevű renegát ügyével (1629—1632) foglalkozik. Redzeb, aki régebbi, keresztény nevén nem szerepel, hitehagyása és Törökországban történt letelepedése után feleségén és négy gyermekén kívül 71.000 arany értékű vagyonát követelte a signoriától. Azt állította, hogy leányait Velence idegen földön, Raguzában elraboltatta, ő ellene orgyilkosokat bérelt, akik Konstantinápolyban egy ízben lőfegyverrel, két ízben tőrrel megtámadták, egy alkalommal meg is sebesítették. A Redzeb ügyében kiadott rendeletekből kitűnik, hogy Redlzeb beadványaival évekig ostromolta a török kormányt; vagyonának felét a kincstárnak ajánlotta, másik felét ipari vállalatba — sótermelésbe -— szándékozott befektetni. Bár ügye a vidéki hatóságokat is foglalkoztatta — a tengermelléki bejeken kívül Hasán budiai pasa is közbelépett érdekében (1630 fúl, 21—30), — Velence követei a pénzügyekben egyébként hajthatatlan konstantinápolyi kormányt éveken át áltatni tudta. •— Sajnos, a részleteiben is érdekes ügy befejezéséről a töröknyelvű anyag nem nyújt felvilágosítást. *