Levéltári Közlemények, 3. (1925)
Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Gombos Albin: Márki Sándor (1853 március 27–1925 július 1.) / 315–317. o.
VEGYES KÖZLEMÉNYEK 315 Márki Sándor. (1853 március 27—1925 július 1.) Márki Sándort tanítványainak népes seregén túl országosan csak úgy ismerték, mint jeles történetírót és jó tanárt. Kétségtelen, hogy a jól végzett munka tudatával hajthatja nyugalomra fejét az, aki nemzetének ilyen ítéletét viheti magával sírjába. De Márki Sándor több volt, mint jeles történetíró s mint jó tanár. Ilyen kincsünk, hála Istennek, volt is és van is bőven, de olyan példamutató, kiváltságosán nagy nevelő, mint amilyen ő volt, a Gondviselésnek csak igen ritka ajándéka szokott lenni. Egy hosszú életen át úgy állt a tanítványai előtt, mint a legszebb emberi erények megtestesülése. A szerénységtől, a s'zelídségtol, az okos jóságtól, a lelki tisztaságtól, az önzetlenségtől kezdve minden szépet és követésreméltót megtalálhattunk benne~ Nemes egyéniségének minden szála belesszövődött tanári munkálkodásába. Egy férfiú, akinek ajkáról még meghitt férfitársaságban sem rebbent el kótesértékü szó, aki ilyennek hallatára még öreg korában is gyermekies ártatlanságsággal elpirult és menekülni igyekezett. Szelíd és eltanulhatatlan finomságokkal megáldott lélek volt. Ránézve nem az volt jellemző, hogy a legnehezebb pillanatokban sem tudott sértő szót kimondani, hanem az, hogy vele szemben Önként megzabolázták magukat még azok is, akik egyébként a figyelmességet és gyengédséget gyengeségnek tekintették. Szeretetreméltóan lenyűgöző egyénisége (ha a véletlen úgy hozta magával) családi asztalánál hosszú órákon át együtt tartott olyan ádáz „irodalmi" ellenségeket, akik évek óta köszönés nélkül haladtak el egymás mellett. Otthonában, baráti körben, tanítványai között, katedrán és írásaiban változatlanul mindig ugyanaz volt. Nem élt kettős életet, nem volt külön ünneplője a fórum és külön viselője a mindennapi élet számára, aminthogy nem volt külön hangja sem lefelé és fölfelé. Írásaiban m sok a szín, az érdeklődést ébrentartó fordulat, de mindez csak halavány visszfénye annak a nyelvi gazdagságnak, amely előadásaiban közvetlenségével ós természetességével mindenkit meghódított. Törékeny, finom alakja csodálatosan megnőtt a katedrán, s alapjában véve:
