Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Ányos Lajos: József nádor iratai. I. kötet, 1792–1804. Kiadta és magyarázatokkal kísérte Domanovszky Sándor. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Budapest, 1925. / 256–262. o.

260 ISMERTETÉSEK váló jelentőségéről (hogy t. i. közvetítő a király és nemzet között) való fölfogására világot vet az 1802. március 7-i felterjesztés, amelyben aggodalmait fejti ki az uralkodó azon kívánságával szemben, hogy az országgyűlési követi utasítások hozzá felterjesztessenek. József nádor itt már nagyon magyarul érez és gondolkodik. — Az ország közgazdaságának emelésére a nádor nagy közmunkák végeztetését hozta javaslatba, nevezetesen Pest és Szolnok között Duna—Tisza-csatorna építésének nagyszabású tervét vetette fel és szorgalmazta megvalósítását, továbbá utak s hidak építését, a mocsarak kiszárítását, a folyók szabályozását. :

— A magyar kereskedelem fellendítésén állandóan, minden befolyását latbavetve, buzgólkodott. Ez értelemben egész sereg felterjesztése van működésének ez első korszakából is. Legnevezetesebb közöttük az, amelyet (1803. december 4.) Fiume visszacsatolása becikkelyezésének érdekében intézett a királyhoz. Ez a hatalmas felterjesztés valóságos mestermti, amelynek minden sorából kitűnik, mennyire magáévá tette már a nádor Magyarország ügyét. Minden lehetséges argumentumot felsorakoztat annak bizonyítására, hogy Fiúménak Magyarországnál a helye. Meggyőzően kimutatja, hogy Fiúménak Magyarországhoz csatolása, illetve a csatolás törvénybeiktatása semmit sem árt az Örökös tartományoknak, hasznos a Fiume birtokáért vetélkedő Krajnának, valósággal áldás magára Fiúméra, Magyarországnak pedig egyenesen létkérdés. Megbélyegzi azt a bécsi irányzatot^ amely ezerféle eszközzel szüntelen törekszik a magyar termelőt arra kényszeríteni, hogy terményeit potom olcsón és kizárólag német kereskedőnek és gyárosnak adhassa el. Végül kimondja a komoly szót: Csak Fiume visszacsatolása útján „remélheti Felséged, hogy Magyarország a virágzás állapotába jut; és jöhet idő, amikor az állam ennek a belső erőkben és jót mívelni akarásban oly gazdag országnak köszönheti majd a megmentését, sőt bekövetkezhetik az az eddig lehetetlennek tartott eset is, hogy Magyarország hatalmasan hozzá fog járulni az állami (kiadásokhoz ós az azt oly súlyosan nyomasztó adósságteher könnyítéséhez, ami egyébként soha nem remélhető". Mint tudjuk, négy évvel utóbb (1807-ben) a király csakugyan hozzájárult a becikkelyezéshez. — Rendkívüli érdekű a nádornak 1804. március 6-i felterjesztése, amelyben a közhangulat romlásáról és az országban növekvő elégedetlenségről értesíti a királyt. Sürgős intézkedést kér, mert tudomása szerint Bécsben is romlik a