Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Ányos Lajos: József nádor iratai. I. kötet, 1792–1804. Kiadta és magyarázatokkal kísérte Domanovszky Sándor. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Budapest, 1925. / 256–262. o.

ISMERTETÉSEK 261 közszellem, s a külföldön (Oroszországban) nem valami hízelgőén gondolkodnak a monarchiáról. Tenni kell valamit, míg nem késő. A legkívánatosabb rendszabály lenne a kormányszékeken a munkálkodás fokozása és az ügyek vitelének gyorsítása. A sok huzavona miatt többször kénytelen — esetleges rendreutasításnak is kitéve magát — halasztást ném tűrő ügyekben a maga felelősségére intézkedni, amikor szabály szerint az illető ügyeket a király elé kellene terjeszteni. — Egy másik felterjesztésében (1804. március 23.) szemrehányást tesz a királynak, hogy az ország érdekében tett igen fontos felterjesztésére (az állattenyésztés előmozdítása tárgyában) három év múlva sem kapott határozatot. Kijelenti: a királynak ama kívánságát, hogy Magyarország évenkint másfélmillió forintnyi segéllyel járuljon hozzá az állami kiadások fedezéséhez, aligha tudja a rendekkel elfogadtatni, annál kevésbbé, minthogy az ország kereskedelmének fejlesztése érdekében mondhatni semmi sem történt, sőt a magyar kereskedelmet továbbra is az örökös tartományoktól való függőségben tartják. — Hogy a itíudományok mívelése, az oktatásügy fejlesztése érdekében való buzgólkodásáról a nádornak több irata beszél, mondani sem kell. — Pest városa szépítésének ügyét már ekkor is szívén viselte. (1801. november 14.) Kimondható ezekután, hogy Domanovszky Sándor e könyve, amely a nagy palatinus rokonszenves alakjával s eddig nagyfontosságú részleteiben csak kevéssé ismert, korszakalkotó — ha szabad a kifejezést használnom: már a jóval később föllépő Széchenyi szellemében folytatott — működésével ismertet meg bennünket, — egyike a legérdekesebb és legtanulságosabb olvasmányoknak. S csak a legteljesebb elismerés hangján szólhatunk a szerkesztőjéről, aki mintaszerű szorgalommal kutatta fel, válogatta ki és állította össze a Bécsben, Budapesten és Alcsuton őrzött nádori iratanyagból a legjellemzőbb darabokat. Domanovszky pro^ fesszor óriási munkát végzett. Különösen az egyes iratok elejéhez és végéhez fűzött, már fentebb is elismerőleg kiemelt magyarázó jegyzetekre és összefoglalásokra gondolok. E jegyzetek az illető nádori iratban szereplő ügynek egész állását, előzményeit és fejleményeit elénk tárják. Amiből nyilvánvaló, hogy a közrebocsátó egy-egy teljes terjedelmében közölt nádori irathoz tulajdonképen egész sereg más iratot tanulmányozott át és kivonatolt. A hazai történettudomány mívelői és az értelmiséghez