Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szekfű Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben (I. közlemény) / 18–54. o.

A HÁZI, UDVARI ÉS ÁLLAMI LEVÉLTÁR BÉCSBEN 21 állami levéltárban, egyrészt az osztrák hercegi, másrészt a német császári diplomáciának termékei, s mint ilyenek, a fentebb megjelölt 4. és 5. csoportban fognak említtetni. A tulajdonképeni Habsburgi-diplomácia a középeurópai Habsburgi-monarchia megszületésével kezdődik, akkor, amikor 1526-ban Ferdinánd főherceg Magyarországnak és Csehországnak királya lett. Ezzel az évvel tűnik le, évszázadokra, a magyar és cseh diplomácia és ezóta képviseli a Habsburgoknak, a bécsi kormánynak ügyvivője, Londonban úgy, mint Konstantinápolyban, a Vatikánban úgy, mint Moszkvában és Szentpétervár ott, a nagy középeurópai monarchia, s benne a magyar és cseh területek összes külpolitikai ügyeit. Ennyiben tehát az 1526--1918, ez évszázadokat átfogó idő, egységesnek tekinthető, s valóban, a házi, udvari és állami levéltár mai állagában teljes egészében megtaláljuk a monarchia külképviselőinek jelentéseit és a központból hozzájuk intézett utasításokat, így például a francia diplomáciai iratok sorozata a monarchia párizsi követével folytatott levelezést tartalmazza 1526-tól 1918-ig, egyedül a háborúktól okozott megszakításokkal, ugyanígy a vatikáni, spanyol stb. osztályok az illető követek levelezését. E sorozatok teljessége mégis megszakad itt-ott, minek oka az a történészeink előtt nem ismeretlen tény, hogy a régebbi századokban a hivatalfőnökök, visszavonulván a közszolgálatból, magukkal vitték, azaz maguknál tartották a tőlük intézett, vagy kezükbe került hivatalos iratokat. Ez a szokás a belügyi igazgatás különböző ágaiban is el volt terjedve, éppen így a külországi követeknél. I. Lipót madridi követe, Pötting gróf, iratait csak a XIX. század elején sikerült a levéltárnak az örökösöktől visszaszerezni. Ugyancsak Lipót korából hiányzik a párizsi diplomáciai anyag több esztendeje; megtalálható azonban az akkori követ, Windischgraetz családi levéltárában. Bármennyire gazdag is a levéltárnak Metternich hivatalos működéséből származó része, a Metternich-család pla&si levéltára köztudomás szerint hasonlóképen értékes hivatalos anyagot tartalmaz a kancellár korszakából. Ujabb időben már kevesebb anyag került ily módon magántulajdonba, mindamellett az összeomlásig érvényben volt az a gyakorlat, hogy a külügyminiszterek távozásukkor magukkal vitték azon levelek egy részét, miket a diplomáciai képviselők magánlevél formájában intéztek ugyan hozzájuk, de amelyeknek hivatalos jellege kétségtelen. Ezen hiányokat leszámítva, a levéltárnak 1526— 1918-ból származó külügyi iratanyaga, tekintve a Habs-