Levéltári Közlemények, 2. (1924)
Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szekfű Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben (I. közlemény) / 18–54. o.
22 DR. SZEKFÜ GYULA burgi-monarchia európai állását és századokon át az egész világ ügyeivel való kapcsolatát, legelsőrangú történeti kútfŐanyagnak tekinthető, melyhez legföljebb a vatikáni s a régibb századokra a velencei diplomáciai anyag hasonlítható. A Habsburgok diplomáciája, mint tudjuk, mindenkor habsburgi volt, nem magyar és cseh, vagy tiroli és stájer; mindenkor teljes egységét képviselte a monarchiának, s ehhez képest a folytatólagos jelentések, melyek egy-egy sorozatban találhatók — már a XVI. században is hetenkint egy-két-három jelentést is írt egy-egy követ — nem külön magyar vagy cseh vagy stájer ügyekről szólnak, hanem az egész monarchia ügyeiről, s benne egyes magyar vagy tartományi ügyekről csak úgy, hogy például a lap felső részén cseh dologról, alján magyarról vagy megfordítva. Ez adja meg az egész diplomáciai anyagnak úgy politikai ós tudományos, mint technikai egységét és feloszthatatlan voltát. A történettudományi ós technikai egység nem állja azonban útját annak, hogy a diplomáciai anyag levéltártudományi szempontból, az 1526-tól 1742-ig terjedő korszakot illetőleg, nélkülözze az egységet. Az államkancellária alapítását megelőző korszakban a monarchiának nem volt oly központi hatósága, mely a külügyeket egymagában, összpontosítva intézte volna. A külpolitikának főbb irányelveit többnyire a titkos tanács állapította meg, mely az uralkodó személye körül, gyakran az ő elnökletével gyűlt össze, megbeszélte a legfontosabb ügyeket és e megbeszélés eredményeit jegyzőkönyvekben fektette le. De a titkos tanács — tanácskozó testület lévén — nem levelezett, nem expediált, s ezenkívül maga is idők folyamán igen sok változáson ment át. Neve is hol udvari tanács, hol titkos konferencia, hol deputáció stb. Jegyzőkönyvei azonban ma is elsőrangú kútfőit alkotják a monarchia külügyi politikájának. Azon hatóságok azonban, melyek a külügyeket ténylegesen, utasításaik altul intézték, s melyek a beérkezett követ jelentéseket elintézték, egymást váltották fel a századok folyamán, s fennállásuk alatt is hatáskörük gyakran változott. 2 Leginkább egységes volt a külügyek intézése az 1559—1620 időszak alatt, amikor az a német-római birodalom udvari kancelláriája, a Reichskanzlei kezében volt, továbbá 1620-tól 1742-ig, általában véve az osztrák udvari 2 V. ö. az államkancellária alapítására Fellner-Kretschmayr, Geschiehte der öeterr. Zentralverwaltung, I. Abt. 3. kötet, 479. s köv. 11., — a XVÍ. és XVII. század külügyi ügykezelésére a nevezett mű 1. kötete kevés és nem egészen megbízható anyagot tartalmaz.
