Levéltári Közlemények, 2. (1924)
Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szekfű Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben (I. közlemény) / 18–54. o.
A HÁZI, UDVARI ÉS ÁLLAMI LEVÉLTÁR BÉCSBEN. Első közlemény. Azon leírás, melyet folyóiratunk legutóbb Lothar Gross tollából közölt, a mai napig egyetlen modern kísérlet a házi, udvari és állami levéltár anyagának összefoglaló ismertetésére. G. Wolfnak 1871-ben megjelent munkája 1 ugyan részletesen szól erről a levéltárról is, de egyrészt a levéltár állagában azóta végbement változások, másrészt kezdetleges levéltártudományi felfogása miatt ma már teljesen elavult és alig használható. Egyébként is inkább csak a régi anyagról nyújt felvilágosítást, a XVIII. és XIX. századnak túlnyomóan diplomáciai és magas politikai természetű irataiba neki sem engedtek olyan bepillantást, mely a hivatalok egész szervezetébe és így a levéltári anyag mint történeti kútfő Összefüggéseibe behatolhatott volna. Bár a levéltár, nagynevű igazgatójának, Arneth lovagnak vezetése alatt, a nagy európai levéltárak közt elsőként nyitotta meg anyagát a szabad kutatás számára, belső szolgálatában egész az 1918. év összeomlásáig olyan szabályok uralkodtak, melyek értelmében a kutatók elé csak oly anyag kerülhetett, melyből a dinasztikus, udvari vagy politikai szempontból ártalmasnak tartható anyag már ki lőn választva és mint „nemközölhető" az illető referens asztalán maradt. Ez a cenzúra bármennyire kicsinyesnek tűnik is fel manapság, elfogulatlan szemlélet megállapíthatja, hogy Ausztria-Magyarországnak a világháborút megelőző évtizedekben bizonyos mértékig létfenntartási érdeke volt, hogy ne adja ki saját levéltáraiból a fegyvereket, melyeket ellenségei sietnének ellene fordítani. Tekintetbe kell vennünk továbbá azt is, hogy a levéltár állami aktarepositorium mellett egyúttal a dinasztia ós udvar iratainak is letéteményese volt, s mint ilyen, udvari köröknek ellenőrzése, vagy alkalmi kritikája alatt is állott, amelyeknek a tudományos kutatás szabadsága iránt semmi érzékük 1 Geschichte der k. k. Archive in Wien, Wien 1871.