Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Auer János Ferdinánd naplója. Közzéteszi Lukinich Imre. Budapest, 1923. Beniczky Lajos visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-i szabadságharcról és a tót mozgalomról. Sajtó alá rendezte Steier Lajos. Budapest, 1924. / 167–170. o.

169 képen azonban Luther néhány iratának kiadásával szerzett érdemeket: János evengeliufnának néhány részlete alapján írt elmélkedései, amelyeket Hoffgref György 1553—59 között Kolozsvárott újra kiadott, utolsó munkái közül valók. Csak halála után 1550-ben jelentek meg Wittenbergben; e kiadás alapján készült Hoffgref utánnyomatal Dietrich ebben a munkában a halálról gondolkodik, a halálra készülődik. Elmélkedései tehát szintén az ars moriendi-irodalomba kapcsolódnak. Fantasztikumokkal telített vallásos elmélkedéseket írt első zsidó származású német írónk, Mandel Kristóf. „Hunger genant, von Ofen" — így nevezi magát első munkájának címlapján s többet alig tudunk életéről. Németországi tanulmányévei alatt áttérve lelkes protestáns lett; nem tért vissza hazánkba, hanem kisebb fejedelmi udvarokban vállalt írnoki állást. Kiiünő humanista műveltsége mellett mint volt zsidó bámulatosan jártas volt az Ó-Testamentomban. Elsősorban ezt a jártasságát aknázza ki munkáiban, amelyeket új hité szolgálatába állít. Akár Krisztus istenségét bizonyítgatja a szélsőséges szektákkal szemben, (Das Jesus Chrisiussey dz ewig Göttlich wort.. . 1536. — Beweisung aus der Juden Gesatz . . . 1557), akár pedig a kor kabalisztikus hajlamainak hódolva jövendöli meg a világ végét (Rechnung der 1XX loochen Danielis, sambt zwayen Vermuetungen von dem Ende der Welt... 1552), mindenkor az Ó-Testamentom a kiinduló pontja. Mint sok kortársánál, nála is az utolsó ítélet rémképe áll gondolatkörének középpontjában s: a végső leszámolásra való készülődés szükségességét hangoztatja. Munkái közül kettőt fejedelmi pártfogóinak, György brandenburgi és Ottó Henrik rajnai őrgrófnak, egyet pedig Widmanstetter János Albert augsbúrgi hercégi tanácsosnak ajánlott; szélesebb körben sem nálunk, sem pedig Németországban nem terjedtek el. A protestáns felekezetek között lezajlott Urvacsora-vita tanulságai alapján írja meg Hartlieb János wesendorfi evangélikus pap elmélkedését az oltári szentségről. Nem polemizál senkivél, csupán a tiszta lutheri felfogás igazságát hangoztatja. Keresetlen szavakkal, kérdések és feleletek alakjában foglalja össze mondanivalóit a laikus hívők számára, Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levek alapján. ! > Hartlieb munkájának beosztása erősen emlékeztei a XVI. századi vallásoktatás legelterjedtebb vezérfonalaira: a kathekizmusokra. A protestantizmus az egyetemes papság elvét hirdetve, mindenki számára szinte egyforma mértékben akarta hozzáférhetővé tenni az új hit alapigazságait. Másrészt azonban arra törekedett, hogy a theológiai formalizmus kényszerét megszüntesse; nem a theológiai ismeretek segítségével, hanern a személyes hit