Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Jakubovich Emil: XII. századi oklevéltöredékek. I., Miske ispán fia István végrendelete 1164-ből / 155–162. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 155 XII. századi oklevéltöredékek. I. Miske ispán fia István végrendelete 1164-ből. FEJÉR GYÖRGY Codex Diplomaticusa VI/2. 412—413., lapján közli III. István azon 1164. évi oklevelének kezdetét és záradékát, mely a címül írt végrendelet királyi megerősítését tartalmazza. Az oklevél eredetijét a veszprémi káptalan házi levéltára Őrzi II. doboz, Kis-Berény alias Almád No. 2. jelzet alatt, fényképe megvan a Magy. Nemz. Múzeum levéltárának gyűjteményében. Az eredeti oklevél azonban oly rongált állapotban van, szövege a hártyát ért nedvesség folytán annyira vízfoltos és elmosódott, hogy első kétharmadából szórványosan csak egyes szavak, végéből pedig mindössze néhány sor olvasható. Helyesen jegyzi meg róla SZENTPÉTERY, hogy: „A nagyon rongált oklevél teljes szövege már nem állapítható meg." (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. 35. 1. 105. sz.) Az oklevél fényképét FEJÉR töredékes közlésével összehasonlítva feltűnik azonban, hogy FEJÉR „ex autographo" hiány nélkül adja az oklevél elejét, jóllehet ebből az eredetin — mint említettük — már csak egy-két szó, némelyik sorban csak néhány betű látszik, s elég hibátlanul — mi nála ritkaság — közli az oklevél végét, amennyiben ez az eredeti néhány olvasható sorából kitűnik. Nehéz feltételeznünk, hogy a veszprémi káptalan jól Őrzött levéltárában az 1830. év, FEJÉR közlése óta ment ilyennyire tönkre nedvesség által korai oklevelünk. Hihetőbbnek látszik, hogy FEJÉR sem az eredetiből, hanem valamely átiratból vagy régi másolatból jutott töredékes szövegéhez. Megboldogult FEJÉRPATAKY LÁszLónak a Magy. Tud. Akadémia kézirattárára hagyott oklevélmásolatai és jegyzetei megadják e kérdésre a feleletet: A veszprémi káptalan házi levéltára XI. doboz, Paloznak No. 51. sz. alatt őrzi Zsigmond királynak Visegrádon 1419 december 22-én a veszprémi káptalan kérésére kiadott oklevelét, mely megerősíti és teljes szövegében átírja oklevelünket, „litteras privilegiales condam excelsi principis domini Stephani regis filii secundi Geysse regis laudande memorie maiori, simplici, rotundo sigillo ipsius impendenti roboratas." Pótlásul SZENTPÉTERY Kritikai jegyzékéhez FEJÉRPATAKY másolatát a múzeumi fényképpel összehasonlítva közlöm a jórészt és éppen legérdekesebb, rendelkező részében kiadatlan, nemcsak diplomatikai, de — mint alább látni fogjuk — helyrajzi, egyház-, nemzetség-, társadalom- és nyelvtörténeti szempontból is elsőrangú érdekességű, igen