Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Holub József: A brüsszeli ötödik történelmi kongresszusról / 108–126. o.

A BRÜSSZELI ÖTÖDIK TÖRTÉNELMI KONGRESSZUSRÓL 119* bau. Először is csere útján (Echanges de documents) jól kiegészíthetek anyagukat az egyes gyűjtemények, azután pedig kölcsönös felvilágosításokkal és bibliográfiai útmutatásokkal Segíthetik egymást és kutatóikat (Echanges de renseignements), ami tenmészetesen mindenütt részletéé cédula-katalógusokat kíván meg. A központok közös muitkajával volnániak elkészíthetők egyes adott kérdésekre vonatkozó nemzetközi kritikai bibliográfiák is. Általánosabb érdekű volt még e csoport előadásai közül TH. HEYSE belga gyarmatügyi minisztériumi aligazgatóé, aki a nemzeti háborús gyűjtemények megszervezésének fontosságát és szempontjait fejtegette (L'organisation d'une bibliothèque nationale de guerre) és J. SHOTWELL columbiai professzor előadása, aki a Carnegie Endowment for International Peace által megindított hatalmas vállalkozásnak, a háború gazdasági és társadalmi történetének, munkáíataát ismertette. A imái körülbelül 150 kötetre terjedő, országok szerint készülő monográfiákból fog állni, amelyeknek íróit legnagyobbrészt azok közül válogatták ki, lakik a háború alatt részt vettek az illető ország gazdasági ügyeinek igazgatásában, vagy pedig olyan helyet töltöttek be, ahol jól megfigyelhették azokat a zavaróikat, ¡amelyeket a háború a normáliö gazdasági életben okozott. XIII. Levéltárak és történeti szövegek közlése. A háborús levéltáraknak, azaz azoknak a hatalmas irattömegeknek sorsa, amelyek a háború hosszú évei alatt gyűltek össze a legkülönbözőbb közigazgatási hatóságok irattáraiban, már most iis igen közelről érinti a történetkutatókat. Ezeknek legnagyobb része természetesen ma még el van zárva a nyilvánosság elől, de az Egyesült-Államokban például tudományos célú kutatásokra megnyittatnak. Ámde nagyon jól tudjuk azt, hogy amint egy-egy aktacsomó az illető hatóságra nézve elveszti jelentőségót, közigazgatási értékét, 'az rájuk nézve már csak terhet jelent, s megfelelő konzerválásukkal nem igen törődnek; niem gondolnak arra, hogy a modern közigazgatás aktái is történeti értékűvé lesznek s ha direkt közigazgatási hasznuk már nincs is, mint értékes anyagnak gondját kell viselni. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozná, hogy közigazgatási hatóságainkat necsak az administrativ hasznosiság kritériuma vezesise irattáraik gondozásánál, hanem arra is gondoljanak, hogy egy napon majd történeti értékük lesz ezeknek is. Nagyon fontos tehát, hogy megfelelő módom szabályoz-