Levéltári Közlemények, 2. (1924)
Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Holub József: A brüsszeli ötödik történelmi kongresszusról / 108–126. o.
120 DR. HOLUB JÓZSEF tassék az az eljárás, hogy az ©gyes közigazgatási hatóságok mily módon s mily időközökben tartoznak irattáraikat aiz állami levéltáraknak átadni. Ez a levéltárosoknak és historikusoknak állandó követelése következtében a legtöbb helyen megtörtént már, s a közhatóságok belátva, hogy irattári anyaguk egy része méltó a megőrzésre, pontosan átadják azt időközönkint az állami levéltáraknak. De jött a háború s ez oly óriási irattömegeket produkált, hogy a hatóságok kétszeres buzgósággal iparkodtak azoktól ily módon megszabadulni, úgyhogy a Levéltárak voltak kénytelenek őket arra kérni, hogy^függesszék feÜ küldeményeiket, mert nemi tudtak imár helyet adni azoknak. Minthogy pedig új épületek emeléséről sehol sem lehet szó, más módon kell ez értékes anyag megmentéséről' gondoskodni. Hogy mi módon volna ez lehetséges, azzal a kérdéssel foglalkozott a XII. ós XIII. csoportok együttes ülésén J. CUVELIER, a belga kir. levéltár kiváltó főiigazgatója. (Des nécessités présentes dans le domaine de la Conservation des Archives.) Azt a célt, hogy a fontosabb akták megfelelő módon gondoztassanak és őriztessenek imár a hatósági irattáriakban is, Cuvelier úgy gondolja elérhetőnek, hogy minden nagyobb közigazgatási hatóságnál (minisztériumokban, megyéknél, városoknál) a levéltári szolgálat központosíttassék s ennek igazgatása egy diplomás levéltárosra biza.ss.eSk , aki gyakornokii idejét egy állami levéltárban töltötte el. Minden befejezett ügy iratcsomója hozzá kerülne, ő rendezné és inventarizálná. így azután az állami levéltárak annak ideijén már teljesen rendezett anyagot kapnának kézhez, ha az illető iitattár hozzájuk kerül. Levéltári szakember alkalmazása még más előnnyel is járna; minthogy képzettségénél fogva meglátja azt, hogy történeti szempontból mely akták megőrzése kívánatos, működésénél fogva pedig azzal van tisztában, hogy közigazgatási szempontból melyeket kell megtartani, kitűnően fogja tudni elvégezni a selejtezés kényes és nehéz munkáját is. Ha pedig a viszonyok ismét normálisak lesznek s meg fog indulni rendes periódusokban az iratoknak a történeti levéltáraknak való átadása, a centrális levéltári szervezet igen értékes szolgálatokat tehet az illető közigazgatási hatóságnak;, mert sokkal könnyebben fogja ez így megtalálni egy ügy elő- vagy utóaktáit, mint manapság. Még aktuálisabb s ¡bennünket igen közeliről érintő volt a tárgya J. PACZKOWSKI, varsói 'levéltári főigazgató, előadásának, amelyben azokat a szempontokat fejtegette, amelyeket határváltozások alkalmával a levéltárak átengedésénél
