Levéltári Közlemények, 1. (1923)
Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Mályusz Elemér: Az Országos Levéltár Nádasdy-levéltárának magyar levelei, 1531–49 / 126–149. o.
A NÁDASDYsLEVÉLTÁR MAGYAR LEVELEI 129 családi levelezése című igen becses kiadványukban, azonban a Nádasdyakhoz írott levelek nagy tömegében még mindig maradt igen sok magyarnyelvű. Nem virágszedő útra indultunk tehát, hanem feladatunknak, hogy t. i. az 1550 előtti magyar leveleket kiválogassuk, a levéltár pontos átvizsgálásával igyekeztünk megfelelni. Az 1550-i évnek korhatárul való felvételét az a tapasztalásunk ajánlotta, hogy összefüggő, nagyobb terjedelmű magyar levelezés éppen a század közepén kezdődik. Egy-egy író leveleinek a század fordulóján túl egyre fokozottabb növekedésére nagyon jellemző képet nyerünk, ha pl. Sennyey Ferenc leveleit évek szerint részletezzük: 1540-ből 1, 1543: 1, 1546: 5, 1547: 10, 1548: 3, 1549: 6, 1550: 27, 1551: 19, 1552: 76, stb. 1550-ig, ha egy ós ugyanazon levélírótól több levél is maradt fenn, ezek közül rendesen csak néhány, vagy egy-kettő magyar, a többi latin. Így Kávássy Kristóftól 1530—56. van 3 magyar és 24 latin levél, ellenben pl. a század második felében élő Terpendy Lukácstól 1541—62. már 9 magyar és 5 latin. Komáromy András sorozatos közleményeiben is 1 — éppen a Nádasdy-levéltárból —, ennél a korhatárnál kezdődnek az egyes írók levelei, mint Petheő János (1550—62), Péchy Márton (1553—62), Kerecsényi László (1553—62), Kevendi Székely Lukács (1549—61), Sárkány Orsolya (1550—54) levelei. Így önként következik, hogy az 1550 előtti elszórt magyar leveleket más, mint nyelvi szemponttól vezérelt publikációban nem lehet összeszorítani. A XVI. század második feléből minden magyarnyelvű levél kiadása nem lehet a történeti kutatás feladata, s amikor a nyomtatványok száma is egyre növekedik, nyelvészeink részére is felesleges. 1550-től tehát az anyag kiválasztásában a történeti szempontnak kell érvényesülnie, s meg lehet válogatni, hogy kinek a levelei oly jelentősek, hogy érdemesek teljes szövegükben való közzétételre. Csányi Ákosnak vagy Sennyey Ferencnek levelei gazdaságtörténetünknek elsőrangú forrásai, s egész kötetre való anyagot is szolgáltatnak. Ezek közlésénél a nyelvtörténet érdekeit az eseménytörténeté mellett oly mértékben kell majd figyelembe venni, hogy a szöveget a nyelvész is felhasználhassa, és nyugodtan reábízhassa magát. Bizonyos mérséklettel lehet majd e tekintetben a közlőnek eljárnia, tehát a felesleges nagybetűk elhagyásával, a sorvégek jelölése nélkül, hogy a levelek olvasását ily akadályok se zavarják. Ilyen, tárgyánál fogva összefüggő, s 1 Történelmi Tár. 1904., 1906., 1907., 1908. évf. Levéltári közlemények. . .
