Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Mályusz Elemér: Az Országos Levéltár Nádasdy-levéltárának magyar levelei, 1531–49 / 126–149. o.

130 DR. MÁLYUSZ ELEMÉR amellett a nyelvtörténet érdekeit is kellő figyelemben részesítő monumentális kiadványra példát is mutatott már Takáts Sándor, Eckhart Ferenc és Szekfű Gyula együttes munkája, A budai basák magyarnyelvű levelezése I. 1553— 1589. Különben e korból, a XVI. század második feléből minden magyar szöveg kiadása az anyag nagy terjedelme miatt úgyis lehetetlen lévén, a nyelvtörténész is rá van utalva levéltári kutatások végzésére, ha tanulmánya tárgyául pl. egy nyelvjárás területét választotta ki. A szövegközlésnél igyekeztünk a legnagyobb hűséggel és pontossággal az eredetit adni vissza. A legnagyobb nehézséget a nagybetűk feltűntetése okozta. Szinte lehetetlen sokszor megállapítani, hogy egy betű nagybetű-e már, vagy kisbetű-e még. Különben oly szövegeknél, amelyek nyelvészeti szempontból adattak ki, s amelyek mellé facsimile is volt mellékelve, úgy láttuk, hogy az átírásnál lehetetlen néha bizonyos következetlenséget el nem követni. Egyébként minden tekintetben A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai-t vettük irányadóul, tehát pl. a () zárójel a levélíró által jelölt rövidítéseket, a [] pedig a papír rongáltsága folytán kitört részek pótlását jelzi. A szöveg megállapításánál dr. Herzog József főlevéltárnok úr volt szíves nagy önfeláldozással segíteni; az összeolvasás rendkívül fáradságos munkáját is ő osztotta meg, miért is leghálásabb köszönetemet kell neki kifejeznem. Egyébként fontosnak tartottuk, hogy a levelek oly formában és kísérő jegyzetekkel jelenjenek meg, hogy megértésük ne okozzon a kutatónak, ki rászánja magát elolvasásukra, felesleges fáradságot. Ily leveleknél, amelyek áttekintése sokkal több időt igényel, mint egy középkori oklevélé, a regeszta elmellőzhetetlen. A jegyzetekben főleg annak feltűntetésére törekedtünk, hogy a levélíró szárma• zása, társadalmi állása kitűnjék, továbbá az is megállapíttassék, hogy a levél hol, milyen vidéken Íratott, mert a nyelvi sajátságok csak ezen adatok figyelembevételével értékelhetők helyesen. A levelekben felmerülő egyéb személyi és tárgyi vonatkozásokat csak annyiban magyarázzuk, amennyiben a levelek történeti szempontból való felhasználása a felvilágosítást szükségessé teszi. A kiadásra kerülő mintegy 160 levél, tartalma szerint, természetesen nagyon változatos. Amint időrendben egymás mellé kerülnek, az ellentét legváltozatosabb példáit nyújt-