Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: Az Országos Levéltár felállítása / 6–24. o.

AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR FELÁLLÍTÁSA 7 «gy új, hatalmas levéltár anyaga.

1 A modern magyar állam létrejötte után ugyanis a régi rendi hatóságok irattárai elsősorban mint a történetírás kútforrásai nyertek jelentőséget.

2 A modern magyar történetírásnak Jászay Pál és Gévay Antal munkássága után mindinkább méltatnia kellett a levéltári anyagot. Levéltárügyünk fejlődésében nagyfontosságú volt Wenzel Gusztáv jelentése 1863—4-ben tudományos célból végzett utazásáról, mert ebben a jelentésben, beszámolt a hazai levéltárakban szerzett tapasztalatairól is.

3 Felhívta az Akadémia figyelmét arra, hogy mily nagy kincs fekszik levéltárainkban, s hogy ennek a kincsnek milyen csekély részét ismerjük csak, milyen kevés gondot fordítottunk eddig reá; a magánlevéltárak nincsenek tudományos szempontból megfelelően lajstromozva, az egyes családok sok helyen nem fizetnek külön levéltárnokot, hanem ügyvédjeik kezelésére bízzák irományaikat, padlásokon helyezik el őket; az ősiségi viszonyok átalakulása más jelentőséget adott a levéltárak kérdésének, a hazai történetírás szempontjából volna igen kívánatos, hogy új viszonyainknak megfelelő országos törvényt hozzanak, mely egyesek jogait összeegyeztetné a nemzet és a haza közérdekével; a hanyag kezelés folytán 1848 óta már úgyis sok fontos okmány ment veszendőbe. Jelentése végén kérte az Akadémiát, hogy a hazai történelmi okmányok ügyét nyilvánítsa figyelme egyik főtárgyának, és Történelmi Bizottságát e tekintetben mielőbb lássa el célszerű utasítással és meghatalmazással. A nemzet és uralkodójának kiegyezése nem egy nagytehetségű, széles látókörű tudós hazatérését tette lehetővé, akik magukkal hozták a külföldi tudományos körökben nyert tapasztalataikat. Ezek a tapasztalatok termékenyítő eszmékké fejlődtek a hazai talajon. Wenzel fennidézett jelentésében még csak mint óhaj nyert kifejezést, hogy tenni kellene valamit levéltárügyünkben, — alig két év múlva már kialakult a gondolat, mely magában foglalta a segítés céljának ós eszközeinek meghatározását is. A cselekvés ekként a magyar tudomány hivatott képviselőjétől, Széchenyi alkotásától indult ki. Ugyancsak Wenzel Gusztáv, az Akadémia 1867 április 1-i ülésén, a törénettudományi osztály részéről raa1 Tagányi K.: A régi országos levéltár. Századok, 1897. 688 sk. 2 Tagányi K.: A magyar udvari kancelláriai levéltár. Századok. 1897. 939. és 1898. 42. 1. — U. a.: Az erdélfi udvari kancelláriai levéltár, 1898. 129. 3 L. Akadémiai Értesítő. Philosophiai törvény és történettudományi osztály V. k. 1865. Felolvasta az 1865 február 20 iki ülésen.