Levéltári Közlemények, 1. (1923)
Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: Az Országos Levéltár felállítása / 6–24. o.
DR. MISKOLCZY GYULA gyár országos levéltár alakítását indítványozta, tanulságos megokolás kíséretében. l E szerint a megokolás szerint a Magyar Tudományos Akadémia hivatása, hogy hazánk szellemi érdekeit magasabb szempontból ápolja, és a közéletben, irodalomban a tudomány gyakorlati hasznosítására hasson. A történettudományi osztály felhívja az Akadémia figyelmét arra, hogy milyen fontosak hazai levéltáraink a közéletre, valamint a hazai tudományosságra, s kívánatosnak tartja olyan országos levéltár alakítását, mely a nemzet összes fontosabb okleveleit magában foglalja, és azoknak gyakorlati és tudományos hasznosítását a kor szellemében és hazánk szükségletéhez képest közvetítse. Az európai levéltárak felállításánál kettős cél volt irányadó: gyakorlati és tudományos. Ma már külföldön az a szokás, hogy az egyes hatóságok kezelésében csak azok az irományok maradnak meg, melyek működését közvetlenül illetik, a többieket a múltból fennmaradt fontosabb okmányokkal együtt az országos levéltárakba gyűjtik össze. Ezen gyakorlati cél mellett figyelembe kell venni azt is, hogy a történettudomány újabb felvirágzása nagyrészt a levéltáraknak köszönhető. Ezzel szemben nálunk a nagy levéltári anyag szétszórva fekszik, maga az országos levéltár kicsiny. A volt kancellária levéltára gazdag anyagot foglal magában, — Bécsben, a kamarai levéltárban számos régi és újabb okmány van, de a tudományos kutatás elől jórészt elzárva; a volt helytartótanács, királyi kúria, a megyék, a hiteles helyek, valamint az egyes családok levéltáraiban sok fontos irat fekszik, amelyekről nincs áttekintésünk; sokat közülök nem is őriznek eléggé. Országos levéltárat kellene tehát felállítani, mely összesítse az országgyűlés, az országos választmányok és kormányzati közegek régi irományait; ebbe bele kellene olvasztani az eddigi országos levéltárat is, valamint a törvényhatóságok és a hiteles helyek levéltáraiból a fontosabb okleveleket. Az újjáéledt politikai élet követelménye volt, hogy tisztán tudományos cél mellett a levéltárak gyakorlati hasznosításáról is kellett immár gondoskodni. Az új országos levéltár alkotórészeinek meghatározásánál nagyjából az 1848-iki felfogásra utal Wenzel munkálata, és a levéltár célját és anyagát olyan kitűnően állapítja meg, hogy fontosabb új gondolat — kivéve Pauler Gyula később ismertetendő, külföldi 1 Akadémiai Értesítő, 1867 április 1-i ülés.
