A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

III. 1919-1944.

d) Megjegyzendő, hogy a polgármester, a főszolgabírói jellegű hatáskörökben nem szemé­lyesen járt el, hanem külön megbízott tisztviselők utján, akiknek döntéseit a polgármesterhez lehe­tett megfellebbezni. A végrehajtó apparátus többi tagját, illetőleg a törvény fenntartja az 1886 : 21. tc. megfelelő rendel­kezéseit: a tisztikar ennek megfelelően általában változatlan maradt. 3. A törvényhatósági önkormányzat korlátozása a) A törvényhatósági önkormányzat korlátozására a kormányzat részéről tett lépések a vá­rosok esetében is azonos okokból származtak", mint a megyéknél. A korszakra jellemző, hogy a városok esetében most következett be vagyonkezelési jogaiknak erős, a vármegyék néhány évti­zeddel előbbi korlátozásához hasonló megszükitése. Ennek oka elsősorban a városok gazdálkodásában az első világháború utáni átmeneti konjukiura és a külföldi kölcsönök hatása alatt főleg a közüzemek szervezése során elburjánzott spekuláció volt, mely sok esetben már a városok teljes anyagi romlásával-fenyegetett. Amit a 20-as évek kö­zepén megszületett törvényes rendelkezések az önkormányzatok vonatkozásában általános súlyos hibaként állapítanak meg, az elsősorban a városok gazdálkodására vonatkozik. Igy elsősorban a városokat érintik azok az üzemszervezésekkel kapcsolatos korlátozások is. melyeket ezen intéz­kedések során bevezetnek. Minden önkormányzati üzem létesítéséhez vagy kibővítéséhez, a belügy­miniszternek a kereskedelem- és közlekedésügyi, illetőleg a pénzügyminiszterrel egyetértőleg ki­adott rendelete szükséges. Meg kell tagadni az ilyen engedély kiadását ha magánvállalkozás a köz­szükségletek gazdaságosabb és a fogyasztók szükségletét - mint a rendelet mondja - <a közér­deknek megfelelő módont el tudja látni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azonban a vizet, vilá­gítást és energiát szolgáltató közmüvekre. A városi üzemek és vállalatok kezelésénél egy másik rendelet szerint gondoskodni kell arról, hogy aZok legalább fenntartási költségeiket - beszámítva az önkormányzattól kapott természetbeni támogatás értékét is -r mindig fedezzék, a hasznothajtó cél­zattal létesített vállalatoknak pedig legyen meg a kellő jövedelmezőségük. A veszteséggel dolgozó üzemet meg kell szüntetni. Meg kell szüntetni ;üzemeket, vállalatokat akkor is. ha az általuk hozott Jövedelem nem elég számottevő. Meg kell szüntetni az olyan, nem közérdekű vállalkozásokat, melyek sértik a kisipar érdekeit. Amennyiben egyes vállalatok nem dolgoznak elég gazdaságosan, vagy nem a közszükségleteket szolgálják, a belügyminiszter elrendelheti azok korlátozását, átalakítását, ösz­szevonását. Önkormányzati testület üzemet, vagy vállalatot rt. alakjában csak a belügy- és pénzügy­miniszter együttes hozzájárulása alapján létesíthet, ha ellenben ennek működése nem kielégítő, s be­bizonyosodik, hogy rt. formában az üzem vitele nem folytatható,-a rt. alakulatra vonatkozó enge­dély visszavonható. Mindezek a rendeletek világosan utalnak azokra az eltorzulásokra, melyeket a városok vezetését kézbentartó burzsoázia és helyi közigazgatási hatalmasságok íéktelen profithajhászása. kihasználva a világháború utáni esztendők átmeneti konjunktúráját* a legtöbb esetben a dolgozók kárára ered­ményezett. Ennek a korlátozó folyamatnak következő lépése egy évtized multán a városi számvevőségek álla­mosítása és a vármegyékéhez hasonlóan közvetlenül a belügyminiszter alá rendelése lett. Az ezt elrendelő 1938 : 2. tc. miniszteri indokolása szerint <a városok háztartásának vitele, gazdálkodása,­pénz és vagyonkezelése körül az utóbbi évek során mind gyakrabban mutatkoztak súlyos megíté­lés alá,eső jelenségek. Az okok vizsgálata azt a megállapítást eredményezte, hogy ezeknek a je­lenségeknek egyik, mondhatni főforrása a városok számvitelének, illetve a városi pénz- és vagyon­kezelés ellenőrzésének jelenlegi rendszere. Ennek a megállapításnak helytállóságát különösen szem­beszökővé teszi a városok háztartásvitelének a vármegyékével való összehasonlítása, * mondja az indokolás - ahol a számviteli és általában a vagyonkezeléssel kapcsolatos ellenőrzési tenniva= lókat állami szervek látják el.t Szervezetileg a törvény városi számvevőségeket pontosan a megyeiek mintájára hozta létre, a pol­gármester hatásköre e vonatkozásban az alispánéval teljesen azonos volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom