A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

III. 1919-1944.

a fasizálódó államhatalomnak ezzel a teljesén fasiszta jellegű szervezeti formával e foglalkozási ágakat sikerűit teljesen a maga irányítása alá vonni. Az ügyvédi kamarákat az 4874:34. tc. után az 1937:4. tc. szervezte ujjá. Hatáskörökbe tartozott az ügyvédi kar terkölcsi tekintélyének megóvásai, testöleti érdekeinek képviselete, az ügyvédség gyakorlásával járó Jogok védelme s a kötelességek teljesítésének ellenőrzése, fegyelmi hatóság gyakorlása az ügyvédek, helyettes ügyvédek és ügyvédjelöltek felett, állásfoglalás és Javaslattétel az igazságszolgáltatásra és jogszolgáltatásra vonatkozó kérdésekben. Bíróságnál és más hatóságnál ügyfél képviseletében ügyvédként csak kamarai tag Járhatott el. Az ügyvédi kamara önkormányzati szervei : a választmány, a közgyűlés, a tisztikar, és a helyi bizottság. e) Hasonló szervezetű volt az orvosi és a mérnöki kamara, utóbbiaknak szervezése azonban nem bontakozott ki, mert csak Budapesten volt egyetlen mérnöki kamara. A mérnöki és orvosi kamara feladata volt. hogy «a kar hazafias magatartása és erkölcsi tekintélye felett őrködjék* a szakma erkölcsi és anyagi érdekeit a közérdekkel összhangban érvényesítse, a mérnöki Hl. orvosi gyakorlat szabályszerűségét ellenőrizze, tagjai felett a fegyelmi bíráskodást gyakorolja, szakkérdésekben javaslatot készítsen. J I) A közjegyzői kamarákat az 1874:35. tc. hozta létre, és az 1925:8. tc. alakította át. A kamara feladata az volt, hogy a közjegyzők, helyetteseik vagy segédszemélyzetük, valamint a közjegyzők és ügyfeleik között vitás kérdésekben vagy panasz alapján közvetítsen, a közjegyzőket mint testületeket képviselje és tagjai felett fegyelmi jogot gyakoroljon. Minden közjegyzőnek kamarai tagnak kellett lennie. A kamarák elnökből és 6 tagból állottak, akiket a közgyűlés választott. Törvényhatósági, önkormányzati, állami és érdekképviseleti szervek a Horthy korszak folyamán végül szorosan, összefonódott, ügykörei így alkották együtt a törvényhatóságok szintjén folyó közigazgatást, « B. A városi törvényhatóság 1. A törvényhatósági bizottság szervezete és hatásköre a) Az 1929:30, tc. a városi törvényhatósági bízottság szerkezetét illetőleg a megyékhez képest bizonyos eltéréseket állapított meg. Eszerint a városban minden 500 lakosra jut egy bizottsági tag és számuk 120-nál kevesebb és 180-nál több nem lehet (Vármegyékben mint emlékezhetünk, csak minden 750 lakosra Jut egy-egy bizottsági tag.) A törvényhatósági bizottsági tagcsoportok (virilisták - választottak - érdekképviseletek); aránya a thj. városokban és a vármegyékben azonos Volt Azonos volt a választójog is. A választhatóság azonban eltérőleg volt szabályozva, mert mig vármegyékben az irni-olvasni tudás a választhatóság feltételei között kifejezetten nem szerepelt és nőt megválasztani nem lehetett, addig városban kifejezetten megkövetelték az irni-olvasni tudást és középiskolát, vagy ezzel egyenértékű iskolát végzett nőt is meg lehetett választant Városokban a törvény a törvényhatósági bizottsági tagok választásánál kötelezővé tette az ajánlási rendszert ami vármegyékben hiányzott Eszerint választáson csak olyan párt léphetett fel, melyet előzetesen bizonyos számú választó ajánlott Ezzel a rendszerrel próbáltak gátat vetni az uralkodó osztályra veszélyes pártok létrejöttének : az ajánlás, ahol az ajánló nevét és teljes lakcímét aláírva, mintegy előre leadta szavazatát, nagyban alkalmas volt az egzisztenciájukat féltő tömegek terrorizáiására. (Az ajánlás módját a 300/1929. B. M. eln. sz. rendelet szabályozta.) A virilisták névjegyzékébe a városokban hatszor annyi egyén nevét kellett felvenni, mint ahány virilista tagja a bizottságnak volt, -- s ezek a bizottsági tagokat egy csoportban együttesen választották. (Emlékezhetünk, hogy a megyéknél csak háromszor annyi egyént kellett felvenni, s ezek is az adóősszeg szerinti sorrendben három csoportra osztva csoportonként választottak.) A városok választásának ilyen szabályozása alkalmas volt arra. hogy a városi burzsoáziának valamivel szélesebb rétegét vonja be a virilizmusba, ugyanakkor azonban az egycsoportos választás továbbra is megadta a lehetőséget arra, hogy ezen belül a kormányzatnak legmegfelelőbb személyek kerüljenek be a bizottságba. 64