A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

III. 1919-1944.

A községi mezőgazdasági bizottságba, ha a választók száma 500-nál nem több, 12, ha 500-nál több, de 1000-nél kevesebb, 18. ha 1000-nél több, 24 tagot és ugyanannyi póttagot kellett akként választania, hogy mind a hat csoport saját kebeléből a tagok egyhatodál választja. Az uraikfin&űsziály érdekeit a szervezkedésben jellemzőén szolgálta az a körülmény, hogy törpebirtokosok, cselédek és .-munkások együtt ugyanannyi tagot választhattak a bizottságba, mint a kulákok és nagybirtokosok egy-egy kategóriája. Jellegzetesen fasiszta vonása volt e szervezetnek - ami az ipartestületekben még nincs meg, - hogy mezőgazdasági munkást és munkaadót egy közös szervezetbe egyesitettek. Hogy ezután felsöbbtokon a bizottságokban is megfelelőén képviseltessenek az urafkedóesztály érdekei azt az a rendelkezés tette lehetővé, hogy a felsőbbfoku bizottságok tagjait az alsöbbfoku bizottságok saját tagjaik sorából yálasztfák 2-2 rendes,, ill, 4*4 póttagod küldve? A mezőgazdasági bizottságoknak ez a fasiszta jellegét aláhúzza az, hogy működésük területén a mezőgazdaság, a mezőgazdasági lakosság és a mezőgazdasági munkásság, azaz munkaadók és munkások: kizsákmányolók és kizsákmányoltak i egyetemes érdekeinek képviseletéret voltak Jogosultak. Ennélfogva jogosítva voltak tárgyalás alá venni mindazokat a kérdéseket, amelyek területükön a mezőgazdasági termelést, a gazdasági rendet, a mezőgazdasággal kapcsolatos beszerzést, hitelÜgyet, közlekedést, továbbá a gazdák, mezőgazdasági munkások és cselédek helyzetét, egymáshoz való viszonyukat, valamint a gazdatársadalmi és népjóléti viszonyokat érintik. Minden mezőgazdasági bizottság működési területén köteles volt figyelemmel kisérni a közigazgatási hatóságoknak a mezőgazdaságra vonatkozó intézkedéseit. Tapasztalataikhoz képest megkereséseket, javaslatokat intézhettek az illető hatósághoz és azok határozatait meg is fellebbezhették. - Valójában a mezőgazdasági bizottság a kulákok és földbirtokosok érdekeinek védelmét szolgálta, s egyúttal kísérlet volt arra, hogy az agrárproletáriátus és a szegény parasztság szemébe port hintsenek. Az uralkodóosztálynak a mezőgazdasággal magasabb fokon kapcsolatos érdekeit az iparkamarákhoz hasonló szervezetű mezőgazdasági kamarák képviselték. A mezőgazdasági kamarák rendes tagságát a törvény szerint a torvény hatóságok mezőgazdasági bizottságai saját tagjaik sorából választják. A mezőgazdasági kamarákban azonban a bizottságoktól eltérően még egy hetedik csoportot is megállapítottak ; a gazdatisztek csoportját. A rendes tagokon kivül kültagok is választhatók voltak, de ezeknek száma nem haladhatta meg a rendes tágság egynegyedét. A kamara közhatóság jellegét aláhúzta, hogy hivatalból rendes tagjai voltak a törvényhatóságok első tisztviselői, a vitézi törzsszékek kiküldöttei és a törvényhatósági gazdasági felügyelőségek vezetői, továbbá a fontosabb mezőgazdasági és munkásegyesületek két-két kiküldötte. A földművelésügyi miniszter a mezőgazdasági kamarát a hatóságok törvényes Jogkörének sérelme nélkül a mezőgazdaság körébe tartozó bármely gazdasági feladat keresztülvitelével is megbízhatta. Ilyen esetben a kamara közhivatali minőségben és közhivatali felelősségben járt el. A kamara kiadásainak fedezésére az iparkamarához hasonlóan kamarai illetéket vethetett ki. melyet a föld, ill. kereseü adó. szövetkezetek esetében a társulati adó alapján számítottak ki, de kulcsa az állami adó 4 X-ánál több nem lehetett. Az illetéket közadó módjára kellett behajtani. Mint látjuk tehát a mezőgazdasági kamarák és bizottságok szervezete sokkal központosítottabb és bürokratikusabb volt, mint a kereskedelmi és iparkamaráké. Az iparkamarák nem felügyeleti hatóságai az ipartestületeknek, a kamarák viszont a mezőgazdasági bizottságoknak közvetlen felügyelő hatóságai voltak. Az iparkamaráknak nincsen országos csúcsszervük, a mezőgazdasági érdekképviseleti szerveknek volt Ez a kamarák által választott tagokból alakult, ugy, hogy minden kamara tagjai sorából 28 rendes és 14 póttagot választott, akik között a 7 csoportnak egyenlő számmal kellett képviselve lennie. Látjuk továbbá azt is. hogy a mezőgazdásági érdekképviselet szervezete sokkal inkább fasiszta jellegű, mint az iparkamaráé, amennyiben munkást és munkaadót egyesit, ugy azonban, hogy a vezetést szilárdan a munkaadók kezébe adja. d) Szemben a kereskedelmi és ipar. valamint mezőgazdasági kamarák fel építés évei, melyek képviseleti alapon működtek, az ügyvédi, közjegyzői, mérnöki és orvosi kamarák felépítésükben ezektől eltérően az illető foglalkozási ág valamennyi tagját egyesitették, s e tagok felett fegyelmi Jogot is gyakoroltak. Ez annyit jelent, hogy ha valakit a kamarából kizártak, akkor a foglalkozását érvényesen többé nem gyakorolhatja. Mivel a kamarák irányítása szorosan a kormányzat kezében volt