A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

III. 1919-1944.

Az ipartestűlet feladata tagjai «gazdasági, művelődési és emberbaráti érdekeinek a felkarolása és szolgálata, szakmabeli és általános továbbképzésük előmozdítása, a tökéletesebb termelési eljárások meghonosításának, szövetkezetek létesítésének előmozdítása, az ipar békéjének ápolása, a tagjai és azok alkalmazottai munkaviszonyában felmerülő vitás kérdésekben békéltetés, az ipart érintő szakkérdésekben a hatóságok tájékoztatása, Ínségbe jutott tagjainak, valamint azok özvegyeinek és árváinak segélyezése-» Jellemző, hogy a törvény nem adta meg az ipartestületeknek a hatósági jellegű teendőket, bár az ipartestületek részéről volt törekvés arra, hogy egyrészt a jogosulatlan iparűzés leküzdése érdekében legalább a fejlettebb ipartestületek büntetőbírósági jogkörrel ruháztassanak fel, másrészt', hogy az iparigazolványok kiadása is az ipartestületek hatáskörébe utaltassák. A kormányzat a gazdasági helyzetük folytán elkeseredett, radikallzálható kisiparosokra nem mert hatósági jellegű jogköröket biznl, A tagok felvételi és tagsági dijat kötelesek íizetni, amelyet évröl-évré az ipartestületi elöljáróság vet ki. A dijak a közadók módjára hajthatók be. Az ipartestületeknek önálló jogi személyiségük és önkormányzatuk volt. Szervezetüket az iparügyi miniszter által kiadott egységes alapszabályminta figyelembevételével az alakuló közgyűlésen megalkotott alapszabályok állapították meg. Az ipartestület önkormányzati szervei a közgyűlés, az elöljáróság, az elnök (alelnök) és a külön célokra alakított szakosztályok. Az Ipartestületek felett a hatósági felügyeletet Budapesten a polgármester, vidéken az elsőfokú iparhatóság gyakorolta. A felügyelő hatóság minden ipartestülethez, ennek közvetlen támogatása és ellenőrzése céljából iparhatósági biztost rendelhetett ki. Ha az ipartestület a reá háramló feladatokat ellátni nem tudta (vagy nem tanúsított megfelelő politikai magatartást) a kereskedelemügyi miniszter a közgyűlés kérelmére vagy hivatalból feloszlathatta és tagjait más ipartestületekbe osztotta. - utóbbi jog az ipartesuTJeli Uagság kötelező voltából következett. Az ipartestületeknek és az ezekbe tömörült kézműves iparosságnak közös szerve az Ipartestületek Országos Központja volt. Ennek feladata a kézműves iparosok egyetemes érdekeinek gondozása, de a kereskedelmi és iparkaraarák működési körét ez nem érinti. Az IPOK-nSk minden ipartestület a törvénynél fogva tagja volt és tagdijat is köteles volt fizetni tagjai számának arányában. Ez a tagdíj is a hozadék módjára volt behajtható. c) Az 4920 :48. tc. mezőgazdasági érdekképviseletet létesített, melyét az 4937:17. tc. módosított és átszervezett. A mezőgazdasági érdekképviseletek kétfélék: mezőgazdasági bizottságok és mezőgazdasági kara arák. A törvény szerint minden vármegyében vármegyei, minden járásban járási, minden törvényhatósági joggal felruházott és minden megyei városban városi és azokban a községekben, amelyekre nézve a vármegyei közigazgatási bizottság elrendeli, községi mezőgazdasági bizottságot keli alakítani. A községi mezőgazdasági bizottsági tagok választására az jogosult, aki mezőgazdasági müvelés alatt álló föld tulajdonosa, haszonélvezője, haszonbérlője, vagy azok 24 évet betöltött férfi segítő családtagja, továbbá aki a mezőgazdaságban, mint gazdatiszt, gazdasági cseléd vagy gazdasági munkás állandóan dolgozik, illetve alkalmazásban van. Mindezeket a birtok területe szerint hat csoportba kell beosztani. 3 kat. holdat meg nem haladó birtokok tulajdonosai, továbbá a cselédek és munkások 3-40 hold közű, 40-30 » i30-400 » 400-500 » 500 holdon felüli birtokok tulajdonosa. A segitő családtag és gazdatisztek a birtoknagyságnak megfelelő csoportba sorolandók.