A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

III. 1919-1944.

Általában a kisgyűlés hatáskörébe tartoztak a törvényhatósági és községi alkalmazottak kisebb je lentöségű illetmény ügyei, (illetménypótlékok, neveltetési Járulékok stb,), A vármegyei háztartás vo nalán a költségvetésbe lel nem vett kiadás engedélyezése és a költségvetésben a hitelátruházás engedélyezése, a 10.000 pengőn aluli értékben való szerződés vagy egyesség kötés, vagyonszerzés, elidegenítés, és megterhelés tartozott hatáskörébe. A kisgyűlés a megyei városok viszonylatában elsőfokon intézkedett a szabályrendeletek megsemmisítése felől, s hivatalból lépett fel vagyonuk megvédése ügyében. A községek feletti felügyelet vonalán ezen kivül a kisgyűlés döntött kis községek nagyközséggé szövetkezését, kisközség más körjegyzőséghez való csatolását községi pénzek gyümölcsöztetését illetőleg. Egészségügyi vonatkozásokban orvos, állatorvos letelepedésének engedélyezésére, diplomájuk bemutatására vonatkozó ügyek tartoztak a kisgyűlés hatáskörébe. Alapítványok és alapok vonatkozásában ő állapította meg a törvényhatóság kezelésében lévő. alapítványok bérbeadásának feltételeit, ö vette igénybe a törvényhatóság nevében kölcsönként az aíápttványok, alapok kész pénzfelesi egét. A törvényhatóság kezelésében lévő alapítványoknál a költségvetés, zárszámadás, vagyonleltár, vagyonmérleg megállapítása, felelős számadóknak a felmentvény megadása, kifogásolt számadási tételek tekintetében a számadók felelősségének kimondása s a hiányok vagy a szabályellenes kiadások által okozott károk megállapítása mellett a felelősségrevonás iránti intézkedés ugyancsak elsőfokú hatáskörébe tartozott. A kisgyűlés másodfokú hatásköre ezzel szemben sokkal kiterjedtebb volt, hiszen átvette a közgyűlés teljes fellebbezési hatáskörét. Általában a községi és megyei városi képviselőtestületek bizonyos határozataival, illetve szabályrendeleteivel szemben lehetett fellebbezni hozzá. Megyei városi hatá rozattal szemben hozzá lehetett fellebbezni, alkalmazottak illetményének és nyugdíjellátásának sza bályozása, állások szervezése, megszüntetése, fogyasztási adóról (bor-, húsfogyasztás), sör- és szeszfogyasztási adópótlékról alkotott szabályrendeletek, sérelmesnek vagy károsnak vélt intézkedések, hitfelekezeti iskolák között községi segély megosztása, hitfelekezetek községi segélyben részesítése, ingatlanvagyon átruházási illetékről alkotott szabályrendelet, képviselőtestület tagjai számának megállapítása, közmüvek emelése, közszolgáltatás megállapítása, lakbérleti szabályrendelet alkotása, legtöbb adófizető képviselőtestületi tagok névjegyzékének kiigazítása és sorrendjének megállapítása, pénzek gyümöícsóztetése, szervezési szabályrendelet alkotása esetében. Vagyonkezelési téren szerződés kötése, felbontása, vagyon bérbeadása, vagyon feletti rendelkezés, vagyon kezelése, vagyonszerzés, elidegenítés tárgyában beadott fellebbezések tartoztak eléje. (Bár megjegyzendő," hogy az 1929:30. tc. 39. § ~ ugyancsak a centralizáció jegyében - lehetővé tette egyes, különösen fejlett megyei városoknak a vármegye vagyonfelügyelő hatósága alóli kivételét és ilyen szempontból közvetlenül a belügyminiszter alá való rendelését.) A kisgyűlés elé tartozott a városszabályozási ügyben hozott határozattal szemben beadott fellebbezés is. A kis- és nagyközségek viszonylatában a kisgyűlés másodfokú hatásköre még tágabb volt. A megyei városnál említetteken kívül eléje tartoztak a belügyekben hozott határozatok, jegyző, körorvos, községi állatorvos, községi kezelőszemélyzet választása és a közmunkaügyben hozc>tt szabályrendeletek elleni fellebbezések is. A kisgyűlés megteremtése szintén a centralizáció felé tett jelentős lépés volt. A törvényhatósági bi zottság hatáskörének igen jelentős része egy szük. könnyebben kézbentartható testület kezére ment át: egyre-nagyobb lehetőséget nyújtva a kormányzatnak befolyása növelésére. c) Mind a közgyűlés, mind a kisgyűlés hatáskörét továbbra is igen érzékenyen érintette, hogy a kormány változattanul széles jogokat- biztosított magának a törvényhatósági bizottságok 'rovására. Fenntartva az elózö évtizedekben hozott valamennyi korlátozó intézkedését még ujakkal is bővítette azokat. Ezek közül legjelentősebbek egyike volt a törvényhatósági bizottság feloszlatásának joga A törvényhatóság esetleges ellenállása esetére ugyanis a törvény, legvégső biztositékként, megadta a kormánynak azt a jogot, hogy a bélügyminiszter előterjesztésére a törvényhatósági bizottságot feloszlathatja, ha az itörvénnyei, vagy törvény alapján kibocsátott rendelettel nyíltan szembehelyez kedik. vagy az állam érdekeit veszélyeztető magatartást tanúsít*. Ez ellen 30 nap alatt lehetett ugyan panasszal élni a közigazgatási bíróságnál, mely ha 66 nap alatt nem döntött volna az ügyben, 66 nap múlva a feloszlatott törvényhatósági bizottságot össze lehetett hivni. A feloszlatás ideje alatt a