A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

I. 1867-1885.

szeretettel ostorozta a vármegyei közigazgatás hiányosságait, valójában azonban nem a közigazgatás megjavításán, hanem csupán annak reá nézve veszedelmessé válható méregfoga kihúzásán fáradozott Ez a tendencia - mint látni fogjuk - már az 1870. évi első nagy közigazgatási törvényre az 1870 : 42. tc-re is rányomja bélyegét, s végig az egész perióduson állandóan érvényesül. A törvényhatóság o s z t á ly t a r t a 1 m a A törvényhatósági önkormányzat osztály tartalmai legvilágosabban azok az intézkedések mutatják be, melyek az önkormányzattal járó jogokat gyakorló testület: a törvényhatósági bizottság összetételét szabályozták. Az 1870:42. tc. szerint a törvényhatósági bizottság tagjainak száma a vármegye, ill. törvényhatósági Joggal felruházott város lakosainak számától függ : vármegyében minden 500, törvényhatósági Joggal felruházott városban minden 250 lakos után kell egy bizottsági tagságot számitant Vármegyében a bizottság létszáma 120-600. törvényhatósági Joggal felruházott városban 48-400 között mozoghat: kevesebb vagy több semmi módon sem lehet A bizottság összetételénéi világosan megmutatkozott az a törekvés, hogy a szegény néprétegeket az ügyek intézéséből kizárják. A bizottság tagjainak fele $4. nem választás utján kerül a bizottságba, hanem azon az alapon, hogy a törvényhatóság területén ö fizeti a legtöbb állami egyenes adót, tehát neki a legnagyobb a jövedelme. Ezek a virilisták. Az adóhivatalok kimutatása alapján ezért minden év végével nagyságrendben összeállítják a törvényhatóság területén legtöbb adót fizetők névsorát, s attól függően, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak létszáma mennyiben van megállapítva, a létszám felének megfelelő számú nagy adófizetőt, az összeg nagyságának rendjében haladva automatikusan bizottsági tagnak nyilvánítanak, A pusztán vagyoni szempontok ezen nyers érvényesülésén nem sokat változtat a törvénynek az a rendelkezése sem. mely egyes értelmiségi foglalkozások adóját ebből a szempontból kétszeresen számittatja (tehát pl. a 115 Ft jövedelmi adót fizető ügyvéd adója akkor, mikor a nagy adófizetők Jegyzékét a bizottsági tagok kijelölése céljából összeállítják 230 Ft-nak számit). A változtatás annyiból nem jelentős, mert ezen az uton is az értelmiségnek csak vékony, aránylag Jól kereső, a társadalmi rendszer fenntartásában tehát érdekelt része kerülhetett a bizottságba. A bizottság másik felét a lakosság választja, mégpedig 6 évre. A törvény azonban vigyáz, nehogy váratlan megrázkódtatások érjék a bizottság összetételét A választás nem egyszerre történik Valamennyi tagsági helyre, hanem 2 részletben: a tagság telét 3 évenként újraválasztják, A polgári állam azonban már ezenkívül, is felállítja a maga korlátait a kizsákmányolt osztály szavának érvényesülésével szemben. Csak az lehet választó és csak azt lehet választani, aki - megfelelően az országgyűlési képviselőválasztásoknál megállapított feltételeknek - bizonyos vagyonnal rendelkezik. E vagyon mértékét még az 1848-as törvényhozás állapította meg. Az 1848 :V. tc. megadta a választójogot minden 20 évnél idősebb férfinek, aki törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsú városban legalább 300 ezüst forint értékű, községekben legalább 1/4 teleknyi (ez megyénként 6-8 hold szántó és arányos rétterület között változott) ingatlannal bírt vagy akinek legalább egy állandó segéddél dolgozó saját műhelye, kereskedése vagy gyára volt. Ezenkívül általában mindenkinek választójoga volt, aki saját ingatlana, vagy tőkéje után legalább 100 ezüstforint évi jövedelmet tudott kimutatni. Választók voltak ezenkívül jövedelemre való tekintet nélkül az értelmiségnek egyes, a törvényben részletezett foglalkozású rétegei. E törvény - bár a maga korában, 1848-ban. nagy előrelépést jelentett a nemesi előjogokat élvezők szűk körére alapított feudáliskori törvényhatóságok választójogához képest - már gondosan kizárta a választójogból azokat, akiknek nincsen polgári tulajdonuk: ingatlanuk, járadékuk, kapitalista vállalkozásuk. A 100 forint jövedelmet sem volt hajlandó választási jogalapként elismerni, pl. nem a meghatározott értelmiségi réteghez tartozó alkalmazottaknái és munkásoknál, E szabályozás eredményeként a,70-es évek elején Magyarországon az összlakosság csupán 5-6 X-ának volt választójogosultsága. De még e csekély számú váJasztó szabad akaratnyilvánuiását is nagyban korlátozta az a körülmény, hogy a szavazás nyilvános volt.