Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Komoróczy György (1909-1981)
foglalkozott, azok is tisztelték és szerették őt. Magam is mint felejthetetlen jó barátra gondolok reá, amíg erre a képesség még megadatik számomra. Ember Győző LK, 1980-1981. 377-378. p. 14 1981. március 23-án elhunyt dr. Komoróczy György nyugalmazott levéltári igazgató, a történelemtudományok kandidátusa. Halála súlyos vesztesége nemcsak a levéltárosok nagy családjának, hanem a tudományos és a közéletnek is. Komoróczy György életútja a Szatmár megyei Kapnikbányáról indult el 1909. április 14-én. A szülői háztól a hagyományos értelmiségi indításon túl, örökül kapta a közügyek iránti érdeklődést. Egyetemi tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, mint az Eötvös Kollégium tagja. 1932-1934 között külföldi tanulmányutak következtek, melyek során megismerkedett a lengyel, osztrák és a francia levéltárakkal. Életének meghatározó fordulópontja lett a levéltárakkal teremtett kapcsolata. A Magyar Országos Levéltárban hat évig dolgozott, majd kinevezték Abaúj-Torna vármegye főlevéltárosának. Harmadik munkahelye, levéltára, amellyel élete egybefonódott, és amelyhez haláláig hű maradt - a Hajdú-Bihar megyei Levéltár lett. Itt 23 évig munkálkodott, erejét egészségét nem kímélve írott forrásaink védelmében. Megyénk történeti értékű iratainak jelentős részét közvetlen irányításával; közreműködésével gyűjtötték be a levéltár munkatársai, és rendezték, kutatásra alkalmassá tették. Nevéhez fűződik a levéltár színvonalas kiadványainak megindítása. Irányításával a Hajdú-Bihar megyei Levéltár az ország tanácsi levéltárainak legjobbjai közé került. A magas színvonalú levéltárosi munka mellett kiemelkedő történészként, helytörténészként is számon tartották. Tudományos és ismeretterjesztő publikációinak száma meghaladta a 150-et. Gazdaság- és társadalomtörténeti munkásságán kívül levéltártudományi publikációja országosan is figyelemre méltó. Tudományos pályafutásának fontos állomása volt 1963, amikor megszerezte a kandidátusi fokozatot. Komoróczy György helytörténeti tevékenysége is úttörő volt. Monográfiák szerkesztésével, tanulmányaival, forrásismertetéseivel nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megyénk helytörténeti munkássága országosan is elismertté vált. Honismereti mozgalmunk egyik lelkes vezetője és szervezője volt, részt vállalt a TIT megyei szervezetének munkájából. Tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Közalkalmazottak Szakszervezete elnökségének. Munkáját több ízben ismerték el kitüntetésekkel. Birtokosa volt a Munka Érdemrend ezüst fokozatának, a Szocialista Kultúráért kitüntetésnek. Optimizmusát, töretlen alkotókészségét és fiatalos lendületét az élet kemény megpróbáltatásai ellenére megőrizte. 1978-ban súlyos műtéten esett át, hangját elvesztette, de a munkás-alkotó életébe vetett hitét egyetlen percre sem. Nap mint nap bizonyította - volt hozzá ereje - másoknak és önmagának, hogy teljes értékű ember. Alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, új életrendet alakított ki az 1973-ban bekövetkezett nyugdíjazás után, amelyben továbbra is központi helyet kapott a levéltár. Komoróczy György halála mélyen megrendítette mindazokat, akik ismerték és szerették. Emlékét őrzik a rendezett levéltár, tudományos munkássága, tisztelői, tanítványai, munkatársai. Gazdag István LSZ, 1981.1. sz. 267. p. 206
