Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Kormos László (1919-1996)
Kormos László (1919-1996) „Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásodat.” Az 50. zsoltár megerősítő szavaival vettünk búcsút a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének elnökétől, a Nemzetközi Levéltári Tanács egyházi szekciójának titkárától, a tudós tiszteletestől, a tisztelt tudóstól. A Magyar Országos Levéltár, az állami és egyházi levéltárosok képviselőivel őszintén idézhetjük az ősi debreceni mondást: „Jókedvében adott Téged Nékünk az Isten.” A tudós lelkész temetése szeptember 9-én volt a debreceni köztemetőben. Törökszentmiklóson született, édesanyja Joseph Haydn testvérének egyenes ági leszármazottja volt. A tudományok területén a távoli unokaöcs karmesterként jeleníti meg a homo summa elegantia stílust. Teológiai tanulmányait a Debreceni Tisza István Tudományegyetemen folytatta 1944-1945-ben, kutatói pályája ekkor indult el, és komolyabban kezdett foglalkozni a történelemmel, felvette a történelem szakot, majd 1964-ben történelemből doktorált. A történeti segédtudományok - paleográfia, diplomatika, szfragisztika - felé fordult figyelme. A szfragisztika bibliográfiáját összeállította, amelyet folyamatosan gyarapított fényképfelvételek külföldi megrendelésével. így kerültek gyűjteményébe Németországból Lecoy de la Marche, H. Grotefend, Berchem, Seyler pecséttani művei. Alaposan tanulmányozta a ref. kollégium kézirattárában lévő Heineccius 1709-es művét. Ötvenhat művet jelölt ki tanulmányozásra a pecséttani irodalomból, majd a történeti feldolgozás szempontjait állította össze (használat története, forma és anyag, különleges szempontok). Az előkészítő munka után következett a gyűjtés a Tiszántúlon. így gyűjtötte össze az egyházközségeknél található pecsétek rajzait, lenyomatokat készített, valamint fényképfelvételeket. Gyűjteménye a levéltárban található, amely nem azonos a Nagy Sándor által végzett pecséttani gyűjtéssel. Nagy szeretettel emlékezett híres tanáraira: Révész Imrétől egyháztörténelmet, Erdős Károlynál görög nyelvet és exegézist, Kállay Kálmántól héber nyelvet, Vasady Bélától dogmatikát, Bárczy Gézától nyelvészetet, Varga Zsigmondtól vallástörténetet és asszír-babiloni nyelvet tanult. A filozófiai fakultáson történelemre Szabó Dezső tanította, neveléstudományra Karácsony Sándor, magyar nyelvre Juhász Géza, filozófiára Tankó Béla. Varga Zsigmond és Tankó Béla pedig a híres erdélyi filozófus, Böhm Károly növendékei voltak. A tudomány és a hit kapcsolatában a függeüen szabad hozzáállást, azaz objektív, oknyomozó történeti kutatást, a hit és a filozófia éles elhatárolását hirdették. A böhmi filozófia szeretetét innen hozta magával, de mint református lelkész biblikus hitet kapott, hitt hogy értsen, és ez az értés hitének posztulátuma volt: „Credo ut intelligam, intelligo ut credam”. 1944. december 28-án házasságot kötött Papp Ilona Máriával, aki levéltárosi munkájában „egy test és egy lélek”-ként legnagyobb kritikusa, precíz és gyakorlott levéltáros munkatársa volt. 1944-től 1959-ig Kunmadarason teljesítettek szolgálatot. Hitoktatás és cserkészcsapat vezetése, népfőiskolái munka, folyamatos néprajzi gyűjtőmunka, honismereti adattározás töltötte ki idejüket a gyülekezeti szolgálat mellett. 1959-ben Kormos László ismerteti a kunmadarasi református egyház legrégebbi pecsétjét. (Egyháztörténet. 1959.1-2. sz. 90-91.) Tizenöt évi szolgálat után 1959-től 1973-ig a kenderesi évek következtek. 1962-ben a szolnoki rádióban az alföldi lakóházak ősi motívumairól, valamint a nagykunsági fej fák díszítőművészetéről értekezett. Ebben az évben mintegy filozófiai indíttatásának reminiszcenciájaként tanulmányt írt a német klasszikus filozófia felbomlásáról. Néprajz, történelem, filozófia kíséri életútját. Az alföldi pásztorok életéről, pusztai építményekről saját maga készítette a felvételeket. A kenderesi évek mun207
