Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

NEKROLÓGOK - Orbán Piroska (1949-2007)

Az 1956 után bekövetkezett olvadás idején igazán belevetette magát a munkába. A rendezési selejtezési bizottság tagjaként kidolgozta a községi anyag rendezési elveit, majd elkészítette a Szegedi Állami Levéltár fondjainak jegyzékét, amelyet nagy rendező munka, az alapleltárak elkészítése előzött meg. Télen a fűthetetlen Párizsi Áruház (korábban ilyen nevű bolt működött a helyén) nevű raktárból kézikocsin magukat eléfogva szállították át a rendezendő anyagot a városházán lévő levéltári helyiségekbe. Közben területi szakfelügyelői tisztet látott el. Felügyelete alá tartozott a Kecskeméti, Szentesi, és Gyulai levéltár. A szegedi egyetemen pedig diplomatikát, majd a nyelvszakosoknak történelmet oktatott. A történelem és a levéltár népszerűsítéséről soha nem mondott le. TIT előadások és máig megkereshető újságcikkek sora őrzik e munka emlékét. Nagy munkabírásából arra is tellett, hogy a Népfrontban városi titkárként, a TIT-ben vezetőségi tagként, a Honismereti mozgalomban pedig mindvégig munkatársként vegyen részt. Tevékenységét kitüntetésekkel ismerték el. Szocialista Kultúráért, Szocialista Munkáért Érdemrend, a Munkaérdemrend ezüst fokozata és Ortutay Emlékérem jelzi ezt az 1989. előtti időkből. Az 1990-es években kapta 80. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Csillagrendjét, majd a Bél Mátyás érmet. Munkáját nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba. Továbbra is írta tanulmányait, részt vett a város kulturális életében, és mindig kitekintett szeretett Csanád megyéje felé. Különösen Makót kedvelte. Sokat mesélt az egykori nagyhírű makói gimnáziumról, jeles osztálytársairól, köztük Erdei Ferencről. Magas műveltségű filoszként a humán tudományok majd mindegyik ága érdekelte és a művészetek is. A tárlatok rendszeres látogatójaként volt ismert. Nyitottságának, emberbarátságának, szakma szeretetének szellemét átvették tőle levéltáros utódai. Teljes életet élt, és ennek sikerei között mindenképpen elöl áll levéltárára gyakorolt hatása, és az, hogy szellemiségét késő utódai máig őrzik.

Blazovich László LSZ, 1999. 2. sz. 77-78. p.

Orbán Piroska (1949-2007)

Odaadó, segítőkész és emberséges munkatársat veszített el 2007. augusztus 75-én Budapest Főváros Levéltára Orbán Piroska pénzügyi osztályvezető személyében, aki 1995-ben került az intézményhez. Böhönyén született 1949. október 7-én. Marcaliban, az ottani gimnáziumban érettségizett 1968-ban. Első munkahelyén, az Élelmiszeripari Gépgyárban félkészáru raktárosként, majd kooperációs raktárvezetőként dolgozott. Később a Pamutnyomóipari Vállalat Textilfestő Gyárában raktári adminisztrátor volt, illetve a munkaügyi nyilvántartó csoportban tevékenykedett. A munka mellett szorgalmasan tanult, és 1974-ben elvégezte a közgazdasági technikum ipari tagozatát. 1975 januárjától az Apáthy István Gyermekkórház munkaügyi apparátusában adminisztrátorként kezdett, és hosszabb ideig munkaügyi előadóként dolgozott, majd 1979-ben középfokú, 1985-ben pedig felsőfokú munka- és bérügyi szakvizsgát tett. Munkájának elismeréseként 1987 januárjától 1993 júniusáig a munkaügyi csoport vezetését bízták rá. Jelentős tapasztalatokat szerzett a számítógépes bérszámfejtés kialakításában, működtetésében, illetve az önálló ТВ és családtámogatási kifizetőhely feladatainak ellátásában, működtetésében. A gyakorlati tapasztalat mellé a mindenkori jogszabályi előírások ismerete is nélkülözhetetlen, ezért 1991-ben alapfokú, majd 1994-ben középfokú társadalombiztosítási ügyintézői képesítést szerzett.

273