Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

NEKROLÓGOK - Őrt János (1914-1993)

Mindezen ismeretek és előképzettség jelentős értéket képviselt későbbi végleges mun­kahelye, Budapest Főváros Levéltára számára, amelynek állományába 1995. április 10-én került munkaügyi-bérügyi előadóként. A levéltárnál az önálló ТВ kifizetőhelyi és család­­támogatási feladatok ellátásához elengedhetetlen számítógépes programok működtetését a gyakorlati tudás mellett az elméleti ismeretekkel is bővítette. 1997. július 7-jétől a levéltár akkori vezetésétől pénzügyi osztályvezetői kinevezést kapott. Nélkülözhetetlen munkát vég­zett az intézmény költségvetési gazdálkodásának területén: személyügyi és munkaügyi fel­adatok végzése, kinevezések előkészítése, átsorolások, a munkaügyi és bérgazdálkodáshoz kapcsolódó külső és belső adatszolgáltatások elkészítése, illetve az ezekben való közremű­ködés; bérszámfejtés, társadalombiztosítási számfejtés, családtámogatási ellátásokon alapuló számfejtés végzése, illetve mindezek irányítása. Nagyrészt rá hárult a statisztikai adatszol­gáltatások elkészítése, illetve az ezek elkészítésében való közreműködés. Feladatainak ellátásához széleskörű, s a munkája során magas szinten alkalmazott isme­retekkel rendelkezett. Szakmai tudását és tapasztalatait a gyakorlati munka során a legjobb tudása szerint kamatoztatta, ismeretanyagát folyamatosan bővítette. Példamutató ember­séggel, nagyfokú szakmai önállósággal, kitartó, mintaértékű szorgalommal és igyekezettel, csaknem hiba nélkül látta el mind a munkakörébe tartozó, mind pedig az azon felül reá bízott feladatokat. Hivatástudata és szorgalma, nagyfokú felelősségérzete, pontos, szorgalmas, ki­tartó munkavégzése, a munkatársakkal való együttműködése példaként állt mind a pályakez­dő, mind pedig a már gyakorlottabb munkatársak előtt. Süveges Margit LSZ, 2007. 3. sz. 99. p. Őrt János (1914-1993) 1993. május 4-én, 79 éves korában, rutinszerű kórházi kezelés befejezése előtt, váratlanul elhunyt dr. Őrt János, aki a magyar levéltárügy 1942-1974 közötti három évtizedes törté­netének, szakmai körökben közismert, több levéltárban is vezető tisztségeket ellátó szemé­lyisége volt. 1914. március 15-én született Nagypáliban (Zala megye). Édesapja községi tanító volt, aki még ugyanazon évben, röviddel az első világháború kitörését követően elesett a harcvonalban. Őrt János mint hadiárva, a kecskeméti Országos Tanítói Árvaház bentla­kásos növendékeként végezte középiskolai tanulmányait. 1932-től a tanítói Eötvös Alap támogatásával a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lett. 1936-ban magyar-latin szakon szerzett diplomát s „Irodalomesztétikái kérdések Kazinczy Ferenc korában” című értekezésével megszerezte a bölcsészeti doktorátust. Értekezését ugyan­azon címmel nyomtatásban is közreadta az Eötvös Alap támogatásával (Bp., 1936. 54 p.), mégsem e műve volt az első, mintegy háromtucatnyira tehető publikációs tevékenysége terén, mert már 1932-ben „Földem és virágom” címmel - az árvaház támogatásával - megjelentethette gimnazistaként írott válogatott verseit. Az 1930-as évek szorongató értelmiségi-munkanélküliségének közepette a fiatal diplomás kulturális munkakörben történő elhelyezkedésére nem nyílott lehetőség. Ezért 1936 októberében az Országos Tár­sadalombiztosító Intézet (OTI) kiépülőben lévő szervezetében kisegítő munkaerői állást vállalt. Fél évtizedes biztosítói pályafutása során csupán a segédellenőri besorolást érte el. Az OTI orvos-aligazgatója, a későbbi neves orvostörténész professzor, Gortvay György 274

Next

/
Oldalképek
Tartalom