Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Sz. Szigethy Vilmos (1877-1956) - Szilágyi Lóránd (1908-1974)
gráfiájában pontos, lelkiismeretes munkával tett megfigyelésekkel, a sablonos feldolgozásoktól elütő felfogással találkozunk. E könyvével kivette ő is részét abból a munkából, mely a műit század második felében élő történetíróinknak jutott osztályrészül: a feltáruló nagy levéltári anyag alapján elsőnek dolgozva, színesebbé tenni a Katonáktól és Prayoktól rájuk hagyományozott képet, s a Bőd Péterek és Aranka Györgyök lelkesedésével pótolva az Engelek s Jászayak erudícióját, nyugat-európai látókörét, - rekonstruálni a múlt nagy épületét. Szerényen és visszavonultan élt, a történetkutatói működésében felcsillámló eredetiség azonban évek múltával egyre szembetűnőbb lesz nála. Mályusz Elemér LK, 1924. 1-4. sz. 211-212. p. Sz. Szigethy Vilmos (1877-1956) Sz. Szigethy Vilmos Szeged város volt főlevéltárosa 1956. február 19-én 78 éves korában elhunyt. 1903—1950-ig vezette a városi levéltárat. A legrégibb levéltáros nemzedéknek volt érdemes képviselője. Az 1930-as évek első évtizedében sokat harcolt a városi törvényhatósági levéltárosok nagyobb megbecsüléséért. Közel fél évszázados levéltárosi működése alatt különben folytonosan küzdenie kellett a város vezető köreivel szemben a levéltár jelentősgének leszorítása ellen. Ahogy életére visszatekintve mondja: „sokan nem méltányolják a levéltár lényegét és valósággal iratkezelői foglalkozásra kárhoztattak”. (Pályám emlékezete Szegedi Egyetemi Könyvtár Kéziratai 1. sz. 9. p.) A felszabadulás előtt Szeged valóban azok közé a tövényhatóságok közé tartozott, ahol a levéltár fejlesztésével egyáltalán nem törődtek. A levéltár több más városi törvényhatósághoz hasonlóan csupán a folyó ügyek ügyviteli iratainak kezelője volt. Szigethy közben a helyi újságok belső munkatársa, több alkalommal szerkesztője is volt és szépirodalmi működést is kifejtett. Felhasználta a levéltár anyagát novelláihoz is. Tömörkény Istvánnak, Juhász Gyulának, Móra Ferencnek belső barátja volt. Kitűnően ismerte a régi Szeged és Torontál életét, számtalan segítséget adott a fiatal kutatóknak a múltban és jelenben. Hanyatló korában is önzeüenül szolgálta a kutatás érdekeit. Temetésén sírjára a Városi Tanács VB., szegedi írók, és a levéltár dolgozói helyezték el koszorúikat és emlékeztek meg róla. Emlékét mindig megőrizzük. Oltvai Ferenc LH, 1956.1. sz. 194. p. Szilágyi Lóránd (1908-1974) Nagy hivatástudattal és tervszerűen készült a tudományos pályára. Egyetemi évei alatt az Eötvös-kollégiumban már pontosan kialakult benne, hogy diplomatikával és kormányzattörténettel fog foglalkozni. Szentpétery Imre irányításával több mint két évig dolgozott az Országos Levéltárban doktori disszertációján. Több ezer oklevél ment át a kezén. A kancelláriai jegyzetek segítségével világosságot derített a kancellária munkájára. Felismerte a királyi tanács átalakulását abban az irányban, hogy az ügyek előterjesztésében egyre inkább a szakszerűség érvényesül és egyre nagyobb szerephez jutnak a királyi kancellária titkárai. (A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458-1526.) A doktorátus letétele után 1930-tól Bécsben folytatta levéltári kutatását a Habsburg-kormányzatra, amely új alapokon fejlődött - a magyar tanács és a magyar kancellária korábbi szerepe elhalványult. Amikor visszatért Bécsből, fájdalmas csalódása volt, hogy „sub auspiciis” doktorrá avatása 359
