Berényiné Kovács Gyöngyi: A levelesládától a „leveles tárházig”. Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012) 43-67.
A második nagy levéltár-rendezési hullámot II. József 1785. június 27-ei és 1786. szeptember 26-ai rendeletéi indították el. Az utóbbi főleg az iktatás és az új iratkezelési szabályzat bevezetésével foglalkozott. 1786. június 20-án felfüggesztették a megyei köz- és kisgyűlések működését, az iratokat nem lehetett „Nos Universitas... ” kezdettel kiadni, továbbá megszűntek a tisztviselő-választások (restauratio) is. Az országot tíz kerületre osztották fel, élükre ,Jól bevált”, udvarhű kerületi főispánokat neveztek ki.19 A Hétszemélyes Tábla 1786. augusztus 1-jei rendeletében II. József a közigazgatás és az igazságszolgáltatás különválasztását írta elő, ezért a megyei jegyzőkkel három hónap alatt végigolvastatták a jegyzőkönyveket. Ha olyan ügyet találtak, amelynek nem volt meg a fogalmazványa, azt ki kellett másolni, majd a lapszám feltüntetésével hitelesíteni és a jogi természetű iratok között tovább őrizni. Az így szétválasztott iratanyag lajstromait külön is le kellet másolni és hitelesíteni, majd felküldeni a Hétszemélyes Táblának. Az új rendszer bevezetése (introductio növi systematis) megnövelte a jegyzői kar teendőit, a levéltári munka végeredményben önálló ügykörré vált. Pest megye öt fő alkalmazását kérte a feladatok ellátásához.20 A Helytartótanács augusztus 29-ei rendelete engedélyezte, hogy ha a megyék jegyzői nem győzik a levéltári munka mellett a jogügyi iratok lajstromozását, akkor erre a feladatra két külön munkaerőt alkalmazhassanak. Napidíjuk a Helytartótanács javaslatának megfelelően maximum két forint lehetett. Ezek a napidíjasok nem összetévesztendők a „napszámos írnokokkal”, a későbbi díjnokokkal, akik 24 krajcár napidíjat kaptak. Az iktatói hivatal, a folyamatban lévő ügyek iratainak gyűjtőhelyeként, szintén a főjegyző felügyelete alatt működött. Érdekesség, hogy biztonsági okokból ekkor már az irodákban tilos volt a dohányzás, és naplemente után még a kályhákban sem éghetett a tűz. II. József uralkodása idején a közgyűlési jegyzőkönyvek helyébe átmenetileg a napló (Tagebuch) és az iktatókönyv (Exhibiten Protocoll) lépett. A másodaljegyzői állást iktatói (regestrator) állássá szervezték át. Az ő feladatai közé tartozott, hogy a beadványok sorrendjében beírja az ügyek tárgyát az iktatókönyvbe. Ezután az alispán kiosztotta a jegyzőknek mint referenseknek az aktákat, akik az elintézés tervezetét végül az alispánnak terjesztették fel aláírásra. Az 1790. március 2-ai, 7700. számú helytartótanácsi rendelet a távozó kerületi főispánok levéltárait Budára, a Helytartótanács lajstromozó hivatalába küldette fel. II. József rendeletében követelte és végrehajtatta a megyei iratok rendezését, lajstromozását és mutatózását. A 19. század első évtizedeiben megindított harmadik vagy utolsó levéltárrendezés is az iratok pontos lajstromozását és mutatózását tűzte ki célul.21 Ekkor még a főjegyző felügyelete alá tartozott a levéltár, a pertár, és az írnoki iroda is, azonban a mindenkori alispánt a jegyzői iroda működéséről és az abban bekövetkezett változásokról folyamatosan tájékoztatni kellett. A vármegyéhez intézett felsőbb kancelláriai, helytartótanácsi rendeleteket, parancsolatokat, tudósításokat, leveleket, folyamodványokat, A LEVELESLÁDÁTÓL A „LEVELES TÁRHÁZIG"____________________________ 19 Föglein, 1958. 87-88. o. 20 Föglein, 1966.40. o. 21 Föglein, 1958. 98-102. o 46
