Berényiné Kovács Gyöngyi: A levelesládától a „leveles tárházig”. Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012) 43-67.
BERENYINE KOVÁCS GYÖNGYI Természetesen a végrehajtás nem ment zökkenőmentesen. A terjedelmes utasítás számos, addig ismeretlen feladatot rótt a főispánokra. A megyék azonban autonóm testületként viselkedtek, és főispánjaik sem voltak kötelességtudó hivatalnokok. Az 1772. évi 4164. számú helytartótanácsi rendelet ismételten információkat kért a vármegyei levéltárak állapotáról. Sajnos Pest megye ezen jelentése nem maradt ránk. Azonban egy helytartótanácsi kimutatás szerint, amely a kancelláriához íródott, a levéltár az előírásoknak megfelelően volt rendezve, lajstromozták a közgyűlési jegyzőkönyveket és mutatózták is.13 14 Az 1773. március 18-ai rendelet valamennyi megye részére újabb tisztviselői állás szervezését engedélyezte, de ez még nem a klasszikus értelemben vett levéltáros volt, hanem a jegyzői hivatal harmadik tagja, a másodaljegyző. Az ugyanebben az évben íródott Pest megyei jelentés szerint az irattárak zsúfoltak voltak, amin újabb és újabb rendezési feladatok elvégzésével próbáltak segíteni. Ezt a jelentős munkát Tahy György aljegyző (vicenotarius) végezte. Először is különválasztotta magát a közgyűlési anyagot, és a többiből létrehozta az ún. vegyes iratokat (miscellanea) ,'A amihez időrendi mutatókat is készített. Hasonló módon külön sorozatba szedte a levéltárban őrzött tiltakozási iratokat (protestatio) és polgári pereket. Ezekhez helység- és irattípus szerinti segédleteket is készített. Munkásságának elismerését főjegyzővé, majd másodalispánná történő megválasztása mutatja.15 További próbálkozások történtek a munka folytatására, azonban erre nem sikerült megfelelő utódot találni. A feladat elvégzésére ekkortól vettek fel lajstromozókat (regestrator), akik a megyei főjegyzőnek voltak alárendelve. Ezt a tisztséget fejlesztették tovább 1790 után levéltárnokká (archivarius). Ekkor már állandó díjazott képviselője volt a megyének, ellentétben az 1770-es években alkalmazott napidíjas elődjével. 6 II. József 1781-ben körlevélben írta elő, hogy mérjék fel a megyei levéltárak állapotát. Ennek alapján rendeletéiben sürgette a megyei iratok biztonságos őrizetének megoldását. Szigorú feltételekhez kötötte a rendezési, lajstromozási és mutatózási feladatok elvégzését, megszabva, hogy azokat csak esküt tett tisztségviselők végezhetik el. A levéltár felelős vezetője a főjegyző volt, a lajstromozási feladatokat pedig a másodaljegyző vette át, a régebbi iratok kezelésével együtt. 1784-ben már felvetődött az önálló, a jegyzőtől elkülönített levéltárnoki tisztség felállítása is, a Kancellárián azonban továbbra is úgy gondolták, hogy a levéltár kezelése a főjegyző dolga.17 Az 1785. március 24-én kiadott rendelet írta elő, hogy a levéltár anyagát átadás-átvételi jegyzék kíséretében kell átadni a főjegyzőnek, aki a továbbiakban felel érte.18 13 Illésy, 740. o. 14 .................ebben találhatóak többek között a nemesi levelek, a vizsgálatok, tanúvallomások, kinyilvánítások, megintések, osztályos egyezségek, utasítások, peregyezségek, végrendeletek, kivetések és számadási előterjesztések. ” Böőr, 52-53. o. I5PMLIV. 93. 2. kötet. 16 Degré, 103. o. 17 Buzáki Puky, 53. o. 18 Föglein, 1936. 165.0. 45
