Keresztes Csaba: Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban 1970 és 1979 között. Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. 67-85.
Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban... 73 delkezett, jegyzéke áttekinthető volt. Ezért a külügy felsorolhatta, és gyakran fel is sorolta azokat a tételszámokat, amelyekbe a kutató betekinthetett. Ennek kapcsán az is észrevehető, hogy a tiltó rendelkezést tartalmazó kitételekkel leginkább a „nemzetiségi problémák” kutatásának lehetőségét igyekeztek kizárni. 32 Gyakoribb volt a másolás, másolatkészítés tilalma. A korban xeroxozásnak nevezett fénymásolást sok esetben tiltották, vagy megnehezítették. Ez utóbbi esetében jelentették ki több ízben, hogy a másolást csak „indokolt esetben” engedélyezik. Előfordult, hogy a másolni kívánt iratok jegyzékét bekérték magukhoz. Olyan is előfordult, hogy a már elkészített másolatokat kívánták megtekinteni (pl. „az iratok xerox másolatát visszavárólag jóváhagyás végett kérem osztályunknak megküldeni”).33 E feltételek különleges esete a már említett külügyi Békeelőkészítő Osztály iratanyag, ugyanis egy esetben a minisztérium csak a dokumentumok jelzetének előzetes közlése után kívánta elbírálni a másolási engedélyt. „Mivel a szóban forgó állag iratai tárgyilag is rendezettek” – tették hozzá –, „a tételek jelzetének közlése valószínű nagyobb nehézségbe nem ütközik.”34 A Minisztertanács Titkársága elég gyakran támasztott további feltételeket. Például az ÚMKL által kért saját kutatási ügyben kikötötte, hogy az „iratokat kezelési helyükön (az Új Magyar Központi Levéltár helyiségeiben és a Minisztertanács Titkársága Irattárában) lehet kutatni. (Elvinni tehát tilos! [!])”, valamint leszögezték, hogy semmilyen másolat sem készíthető. Az elkészített publikáció megjelenését két és fél éves időhatárhoz és előzetes írásbeli engedélyhez kötötték.35 Ez utóbbi feltétel más esetben is előfordult. Az iratok megismerését megengedték, de a publikálást előfeltételekhez kötötték, vagy kizárták. Szintén a Minisztertanács Titkársága kötötte ki más esetben azt, hogy: „a kutatás alapján készülő disszertációt, tanulmányt, stb.-t nyilvánosságra hozatala előtt a Külügyminisztérium Titkárságán be kell mutatni.” A kutatószolgálat vezetője ezért a levéltár akkori főigazgatójával egy – az említett feltételt tartalmazó – nyilatkozatot íratott alá. (Az iratanyagokban érintett minisztériumok nem szabtak egyéb feltételeket.)36 Hasonló eset történt 1976-ban: „Tekintettel arra, hogy a kutató által megjelölt kutatási terület – a Levéltár szerint is – erősen bizalmi jellegű anyagot érint, a kutatási engedélyt azzal a megszorítással hagyom jóvá, hogy a miniszterelnökség B ügyosztálya anyagából szószerinti közlést (idézetet) nem engedélyezek.”37 A pénzügy is tett hasonló lépéseket, melyre három rövid idézet nyújt bizonyítékot: „A tanulmányozni engedett iratokból származó adatokat a kutató csak a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank külön engedélyével publikálhatja”, jelentették ki egy esetben.38 Egy másik esetben leszögezték: „Az engedély feltétele, hogy X. Y. a kutatás megkezdése előtt írásban kötelezettséget vállal arra, hogy a kutatás tárgyát képező iratokból származó adatokat és az említett iratok felhasználásával készült kéziratát más részére történő közlés, illetve publikálás előtt 32 Pl. MNL OL XXXIV–1–a–99. tétel–409–1971., illetve MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1561–1975. – Beleértve a „német vonatkozású tanulmányokat”. 33 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–465–1979. 34 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–392–1976. 35 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1322–1976. 36 MNL OL XXXIV–1–a–99. tétel–1372–1971. – A kutató a Miniszterelnökség 1944. és 1945. évi, töredékes iratait kívánta átnézni. 37 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1243–1976. – A levéltár is „erősen bizalmi jellegűnek” nyilvánította következő iratokat: a B-lista rendelet előkészítése, annak az egyes tárcáknál való végrehajtása, a Minisztertanács személyzetére vonatkozó iratanyagok. 38 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1053–1979.
