Vámos György: A Magyar Rádió archívumának hányattatásai. LSZ 62. (2012) 1.

Vámos György volt filmiroda, hirdető vállalat, biztosító és bank, óraüzem. A háború után a szomszédos Lovardába7

vittek rengeteg iratot, később az akkorra már teljesen rendezeden anyagot visszahordták a pincékbe. Ebben az irattárban volt 25—30 ezer műsor dokumentációja, ezek 1938 után keletkeztek. Egy nagyobb helyiséget megtöltöttek a hírek papírjai. Az 1938—1950 közötti időszakból mára alig maradt műsorirat. 1951-ben először a szerkesztőkre bízták a válogatást. Ok meg elsősorban a saját feladataikkal, terveikkel voltak elfoglalva. Nem is nagyon ismerhették az évekkel korábbi műsorokat, még kevésbé a készítőiket. Az akkori politikai kampányok keltette légkört ismerve, arra gondolhat az ember, hogy talán nem is nagyon merték értékesnek, maradandónak minősíteni olyan korábbi, hírneves rádiósok munkáját, akiket az igazolási eljárások során a háború után elmarasztaltak. A műsorkészítő osztályok munkatársainak felületes válogatását az elnök által megbízott két munkatárs, Spán Sándomé és Szirmai Ottó egy önálló csoport közreműködésével próbálta alaposabbá tenni. Az osztályok által már kiselejtezett kötegekből ritkaságokat, kéziratokat, értékes szövegkönyveket mentettek ki. A gazdasági osztály által kidobott iratok tömkelegében például megleltek egy zenei folklór gyűjteményt, amely Bartók és Kodály irányításával 1938 és 1943 között készült. A selejtben találtak néhány hatalmas kötetet, amelyekben évekig gyűjtögetették a rádióról szóló újságcikkeket. Más kötetekben a háború alatti híradások voltak, szoros időrendben. A folyamat végén megjelent az ÁVH, és a mintegy 100 mázsányi (!) kiselejtezett iratot bezsákoltatta, és elvitette, hogy átvizsgálják. Hogy mire használták fel az így megismert adatokat, azt nem tudni, csak feltételezni lehet, és talán ennek töredékeivel találkozhat a mai kutató az Állambiztonság Szolgálatok Történeti Levéltárában. A múlt dokumentumait becsülő embernek fájdalmas olvasni, hogy a selejtezésből visszamaradt, újra hasznosítható 500 dossziét, vagy 20 000 ív miniszterpapírt, legalább öt kiló gemkapcsot a beszámoló megtakarításnak tekintett.8

1918-ban keletkezett a legrégibb selejtezett irat... Az első évtizedekből megmaradt írott műsordokumentumok egy része az első elnök és főrészvényes, Kozma Miklós személyes hagyatékával már korábban az Országos Levéltárba került. A korábbi részvénytársaság megmaradt iratai és a levelezés töredékei a Rádióban maradtak, és évtizedekig rossz raktárakban hányódtak. Egy 1959-ben fogalmazott tervezet szerint: „A MR Irattára jelenleg roppant elhanyagolt állapotban van. A műsor- és dokumentáriós anyagok tárolása és kezelése nem biztosítja kielégítő módon megőrzésüket. A többszörös selejtezések észrevehető nyomot hagytak. 1939 előttről úgyszólván nincs műsoranyag 1945-ig roppant hiányos és még a legközelebbi múlt sem teljes. Négy különböző helyen szétszórva J csak a legfelületesebb rendszerben tárolja az irattár a műsoranyagokat, a rádió történetére vonatkozó dokumentumok között pedig semmilyen rendszer sincs. Az irattár most holt kincs a rádióban,"9 Az irattár szakszerű rendezése további évtizedekig elmaradt, majd csak a kilencvenes évek közepén kezdődött meg. Az addigi vezetőknek nem jutott eszükbe, hogy legalább egyetlen szakképzett levéltárost alkalmazzanak. Szerencsére jobban vigyáztak a negyvenes évek végétől keletkezett rádióműsorok és egyéb hangfelvételek írott dokumentációjára. Az okmányokat külön, időrendben tárolták, tekintet nélkül arra, hogy a vonatkozó hangfelvételt megőrizték-e vagy megsemmisítették. A rádió — gyakorlatilag folyamatos - üzemeltetése megkívánta, hogy a műsorszerkesztők viszonylag könnyen hozzáférjenek az adatokhoz. A sokat emlegetett ötvenes évek korszakát jellemző bizalmatlanság és annak torz változata, az úgynevezett „éberség" megviselhette az akkori munkatársakat, de hasznossá lett az utókor számára. Azt eredményezte ugyanis, hogy mindent többszörösen ellenőriztek, valamennyi elkészített kartont, keletkező műsoriratot szinte katonás rendben tartottak, mármint azokat, amelyek eljutottak a központi anyagtárba, illetve a dokumentá-7 Az Ötpacsirta utcában, ma a Pollack Mihály téren állt 1857-től a Nemzeti Lovarda Ybl Miklós által tervezett épülete. Az ostrom alatt megsérült, a háború után lebontották. A mai irodaépület helyén állt. 8 MR Archívum. Jelzet nélkül. Szirmai Ottó és Spán Sándomé által aláírt összefoglaló jelentés, 1951. augusztus 10. 9 MOL XXVI—A-8—a 115. d. Tervezet a Magyar Rádió Irattárának elrendezésére és az irattári anyagok nyilvántartására. Készítette: Kovács Zoltán. 1959. január 19. 28