Kocsis Piroska: A Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumának megünneplése 1956-ban. Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. 61-83.

Kocsis Piroska A Tanácsköztársaságnak a „külső és belső ellenség elleni" küzdelméről „a dolgozó nép anyagi és kulturális felemelkedéséről" szintén több dokumentum számolt be. Bemutatták V. I. Lenin táviratát, melybe üdvözölte a „tanácskormányt". A korszak történelemszemléletének megfelelően kiválasztott iratok beszámoltak a fehérterrorról, az „országvesztő" kül- és belpolitikáról, a kommunisták üldözéséről, bebörtönzéséről, a „dolgozó nép nyomoráról", a kommunisták vezette különböző megmozdulásokról, kommunisták kivégzéséről, a Horthy-rendszer nyomortanyáiról, a sztrájkoló bányászokról, a kubikusokról és guberálókról, az 1942. március 15-ei Petőfi-szobornál történt tüntetésről. Ezzel a második világháborúba való belépés és részvétel körülményeit demonstrálták a kiállításon szereplő iratokkal. A látogatók láthatták az „uralkodó osztály riadt jelentéseit a nép megmozdulásairól", röpirat lefoglalásáról, a válságos harctéri és hadi helyzetről és a kiugrási lehetőségekről, valamint a harctérre küldött katonák „oroszbarát" hangulatáról. Az utóbbi forrás 1944. novemberi, a nyilas uralom alatt készült, így az oroszbarátságot demonstráló jelentéssel politikai elvárást is teljesítettek a kiállítás rendezői. A felszabadulás utáni kor írásos emlékei már a háború és egy „idejétmúlt feudál-kapitalista elnyomás lidércnyomásától felszabadult nép lázas alkotó tevékenységét tükrözik vissza". E tematikus egységben az Újjáépítési Minisztérium jelentése a háborús károkról, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Révai József mandátumai az Ideiglenes Nemzetgyűlésben való részvételre, földosztó bizottsági kérelmek tárgyalási jegyzőkönyve, vegyipari kollektív szerződés, a három éves tervvel, a nagyüzemek államosításával és a Magyar Népköztársaság Alkotmányára vonatkozó törvényekkel záródott a kiállításnak ez a része. A kiállítás rendezői az írásbeliség fejlődésének dokumentálása mellett demonstrálni kívánták azt is, hogyan maradtak meg ezek az iratok, hogyan alakultak ki a levéltárak, elsősorban az ország levéltára, majd hogyan jött létre a levéltári centralizáció modern elvi alapján 1945 után az egységes magyar levéltári szervezet, melynek élén 1950-től a Levéltárak Országos Központja állt. Ebben a nagy egységben kiállított források a magyar levéltárak történetét mutatták be az Árpád-kortól 1944-ig. A Mohács előtti magyar levéltárak bemutatása (pl. I. Mátyás 1488. szeptember 11 -ei oklevele a királyi levéltárra vonatkozó adatokkal) bizonyítja, hogy már Mohács előtt is volt királyi levéltár, s nvomok vannak arra, hogy magánszemélyek is különleges őrizetben részesítették okleveleiket, amit Batthyány Ádám saját kezű feljegyzése a 17. század elejéről az általa rendezett levéltár egyik darabján, vagy a Thurzó család 1617. évi leltárának bemutatása reprezentált a 16-19. századi családi levéltárak anyagából. A mohácsi katasztrófa a levéltárak sorsára is végzetesen kihatott, a királyi levéltár Budán, a török kezén marad (egy része feltehetőleg már az 1526-os budai meneküléskor elpusztult), a családi levéltárakra is súlyos következményekkel járt a törökdúlás. Az egyházi levéltáraknál beszélhetünk leginkább az őrzés, a fejlődés folytonosságáról. Ennek bizonyítására állították ki a kolozsmonostori konvent protocollumát, vagy az 1723:XXXIX. tc.-t a hiteleshelyek működésének szabályozásáról a Regnicolaris levéltárból. A Habsburg-uralom magyarországi szerveinek levéltárai anyagából a Magyar Kamara, a Magyar Kancellária és a Helytartótanács irataiból mutattak be válogatást. Ekkor már gondosan őrizték az egyre nagyobb mennyiségű iratanyagot. A 18. században egyre-másra szabályozták ezeket a levéltárakat: új, különleges célokat szolgáló archívumokat hoztak létre, mindez azonban még nem az. „ország levéltára". Az abszolutizmus kormányzata a maga levéltárainak dolgába nem engedett beleszólást a rendeknek. A rendek évszázadokon át hiába küzdöttek egy külön rendi levéltár felállításáért, a rendi főméltóságok levéltárai a tisztségviselők családjainál kallódtak. A megyei levéltárakban is a Habsburg-uralkodók intézkedései teremtettek rendet, ezt mutatta be a kiállításon egv Összefoglaló jelentés a vármegyei levéltárakban végzett munkáról (1773). Ismeretes, 1723-ban született meg a törvény az Archívum Regni felállítására, még egy emberöltőnek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy 1756-ban megkezdje működését az 1956-ban 200 éves Országos Levéltár őse. Ennek dokumentálására állították ki az első magyar országos levéltárnoknak, Csintó Imrének 1756-ban történt kinevezésére és munkájára vonatkozó iratokat. 79