Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Babicsenko, Leonyid: A szovjet történészek és írók forradalmárokról szóló életrajzi művei, 1977-1987

1917—1920-ban ott tevékenykedő bolsevikekről (Alma-Ata, 1987.); „Legendás nevek" — a baskíriai forradalmárokról (Ufa, 1987.). A monográfia jellegű tudományos életrajzok közül figyelemre méltó N. A. Soszevának a Politizdat kiadásában megjelent könyve „Nyom a földön", dokumentáris elbeszélés A. J. Aroszevről (1890—1938), hivatásos forradalmárról, az októberi forradalom napjaiban a Moszkvai Forradalmi Katonai Bizottság tagjáról, későbbi államférfiról és pártfunkcionáriusról, diplomatáról és íróról. A könyvet Aroszev lánya, hivatásos írónő írta, levéltári — köztük külföldi levéltárakból származó — anyagok, visszaemlékezések, a forradalmár saját műveinek felhasználásával. A tekintélyes forrásbázis lehetővé tette, hogy a szovjethatalomért küzdők első sorában haladó lenini bolsevik nagyszerű, emlékezetes alakját alkossa meg. Szilárd forrásbázissal rendelkezik V. Sz. Poznanszkij „Szovjet Szibéria elnöke" című könyve is (Novoszibirszk, 1987.). Ez a történelmi-életrajzi tanulmány N. I. Jakovlevről, a lenini bolsevikok kiváló képviselőjéről, a szovjethatalom megteremtésének harcosáról és a szibériai Vörös Gárda szervezőjéről szól, aki ebben a körzetben a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottságának elnöke volt, s akit a fehérgárdisták 1918-ban agyonlőttek. A legutóbbi időkig nagyon keveset tudtunk róla. Csak Moszkva és a szibériai városok levéltári anyagainak feldolgozása tette lehetővé, hogy feltárjuk ennek a rendkívüli forradalmárnak sokoldalú személyiségét. A Jakovlevről készült tanulmány a tudományos kutatás és a művészi ábrázolás sikeres ötvözete. A IV. cári Állami Duma hajdani bolsevik küldötte, az ukrajnai Központi Végrehajtó Bizottság elnöke G. I. Petrovszkij születésének 100. évfordulóját 1987-ben ünnepelték. Erre az alkalomra adták ki Kijevben az A. F. Melenevszkij és G. I. Kulis tollából származó nagyon érdekes tudományos-népszerűsítő életrajzát. A központi kiadóknál megjelentetett forradalmárokról szóló monografikus jellegű dokumentáris és tudományos-népszerűsítő életrajzok és elbeszélések közül érdemes megemlíteni a következőket is: P. Podljasuk: Inessza elvtárs (Inessza Armandról); T. Alekszej eva— N. Matvejev: A forradalom védelmével bízták meg. (G. I. Bokijáról); V. Geraszimov: A komisszár ifjúsága (P. P. Geraszimovról); Félix Edmundovics Dzerzsinszkij. Életrajz; J. Komnyelev: Nagyon szeretett élni (Sz. M. Kirovról); N. N. Mitrofanov: A forradalom tribunja. (A. M. Kollontajról); Z. Sejnisz: Űt a csúcsra. Fejezetek A. M. Kollontáj és mások életéből. A köztársaságbeli és helyi kiadók az ott tevékenykedő bolsevikokról publikáltak életrajzokat és tudományos-népszerűsítő elbeszéléseket: A. Aroszevről, L. Kartveliszviliről, A. Karsenyikról, M. Kokovihinről, J. Peterszről, P. Posztisevről, N. Szemaskóról, A. Badajevről, J. Danyisevszkijről. A „lánglelkű forradalmárok" sorozatban a lenini gárda képviselőiről jelentek meg elbeszélések: Sz. Ter Petroszjanról (Kamo), M. Urickijról, P. Zaporozsecről, K. Vorosilovról, V. Kurnatovszkijról, P. Poltorackijról; A. Gramsciról, az olasz és nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő alakjáról. A jubileumi év kiadványainak a megelőző években kiadott — az előbbiekben már elemzett — életrajzi művekhez viszonyítva nincsenek elvi különbségeik sem formájukat, sem tartalmukat, sem tudományos színvonalukat tekintve. Ha összehasonlítjuk a központban a köztársaságokban és a megyékben megjelent életrajz irodalmat, azt tapasztaljuk, hogy az utóbbiak tudományos és művészi színvonalukat tekintve többségükben átadják az elsőbbséget a központi kiadóknál megjelent műveknek. Bár a történelmi életrajzi irodalom kiadásának helyzete az országban egészében aggodalomra ad okot. Ezt a történészek és irodalmárok is kifejezésre juttatják. Amint az A. P. Nyenarokov és J. A Poljakov történészek az „SZKP történetének kérdései" folyóirat hasábjain (1986. évi 4. sz. 87—98. o.) helyesen megjegyezték, a történelmi szépirodalomnak elsőrendű feladata van az ideológiai-erkölcsi meggyőződés, a kötelességtudat és az egyénnek a társadalommal szembeni nagyfokú felelősségérzete kialakításában. De a forradalmi hősök, kommunisták — akiknek neve bekerült a történelembe — alakját megformáló publikációk áradatában egyaránt vannak eredmények és tévedések. A nép ügyéért harcolók alakja reális megformálásának mélysége és pontossága egyre nagyobb mértékben függ ma nemcsak a szerző tehetségétől, mesterségbeli tudásától, a történelmi anyag ismeretének mélységétől, hanem a konkrét történelmi problémák feldolgozási szintjétől, egyik vagy másik személyiség szerepének helyes értelmezésétől és a levéltári dokumentumokhoz való hozzájutás lehetőségétől is. A történelmi-forradalmi témájú munkák szerzői csak abban az esetben számíthatnak alkotói és olvasói sikerre, ha a valós tények alapján rajzolják meg a személyiségeket, ha fantáziájuk mellőzi a szubjektivizmust és az önkényességet, ha ragaszkodnak a történelmi igazsághoz. A „Lánglelkű forradalmárok" so-