Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Babicsenko, Leonyid: A szovjet történészek és írók forradalmárokról szóló életrajzi művei, 1977-1987

ben részletes elbeszélés található az interna­cionalista egységekben az Uraiban vívott har­caikról és a Szovjetunió szocialista építésében való részvételükről a későbbi években. Ezek­nek az embereknek az élete és küzdelme, amint ezt a könyvben is megemlítik (217. o.) a harcos testvériség élő példájául szolgál. „Messze van az Uraitól az én hazám — írta Hromatko —, de én nem vagyok kozmopolita. A Káma partján nem kevésbé szeretem hazá­mat, mint az, aki a Tisza partján él. Nem kevésbé szeretem Oroszországot is . . . Magyar­ország adta nekem a tudást. Oroszország ki­nyitotta a szemem, meghatározta helyem az emberért folyó harcban." A Prikamje kör­nyéki háborús eseményeket vizsgálva a szer­zők időnként kiléptek a territoriális keretek­ből. A munkában megtalálható életrajzok nem mind egyforma minőségűek, és tudomá­nyos színvonaluk is eltér. Ez sokban magya­rázható a polgárháború hőseiről szóló levél­tári anyagok hiányával. Ez a könyv az elő­zőekhez viszonyítva kevésbé felel meg a tu­dományos kiadványokkal szemben támasztott követelményeknek. Az a törekvés, hogy a ta­nulmányokat olvasmányosabbá tegyék, csök­kentette a tudományos hitelességüket. A könyv munkálataiba 42 szerzőt vontak be; tudományos felkészültségük eléggé különböző, ami kifejezésre jut a polgárháború harcosai­ról szóló életrajzok tartalmában is. A könyv bevezetőt, az események krónikáját, valamint bibliográfiát és a felhasznált irodalom jegy­zékét is tartalmazza. A nagy október vívmányait a szovjetek or­szágának mérhetetlen nagy területen védel­mező, érdekes sorsú konkrét személyek élet­rajzának segítségével a mai olvasók is érzé­kelhetik annak a kornak hősies és bonyolult helyzeteit, közel kerülhetnek az új és a régi egymással folytatott küzdelme kimeríthetetlen krónikájához, amely harc a két egymással szemben álló társadalmi berendezkedés, a ka­pitalizmus és a szocializmus választóvonalán folyt. A tanulmányok az utódokból a hálás em­lékezés érzését váltják ki a forradalmi harco­sok, a Vörös Hadsereg katonái és parancsno­kai iránt, akik életüket áldozták az oroszor­szági új társadalmi rend győzelméért. 1987-ben a Szovjetunióban a nagy október 70. évfordulója alkalmából számos történelmi munka, köztük történelmi életrajz jelent meg. Ézt elősegítették a történelmi és társadalmi­politikai folyóiratok hasábjain az utóbbi 2 év­ben megindult viták a történelem „fehér folt­jairól", a glasznoszty mértékéről, az esemé­nyek feldolgozásakor a teljes igazság leírásá­ról, a tudományos vitakultúráról. Az egyik igazság, amelyet ezeknek a vitáknak a részt­vevői egyöntetűen elfogadtak az, hogy a párt, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom történetét konkrét személyek sorsán keresztül kell feltárni. Mert a történelem mindenekelőtt a tömegek kiváló szervezőinek, a hivatásos forradalmároknak élete és tevékenysége, de éppúgy a forradalmi események ismeretlen és igazságtalanul elfelejtett egyszerű résztve­vőié is. Nekik köszönhetően gyűjtött erőt, szé­lesedett ki és győzött a proletárforradalom. 5 Az október évfordulójára megjelent köny­vek közül érdemes megemlíteni a szovjetek köztársaságát szavakkal és tettekkel védelme­ző 34 internacionalistáról készült tanulmányt. A tanulmányokat két kötetben jelentették meg és ismert forradalmárokról: D. Pidről, Clara Zetkinről, Kun Béláról, Szamuely Tiborról, Münnich Ferencről, T. Antikajnenről, Titóról és több, kevésbé ismert, az októberi vívmá­nyokat védelmező egyszerű harcosról szólnak. A Szovjetunióban kevésbé ismert tanulmá­nyok közé tartozik a magyar internacionalis­táról, Sziklai Sándorról szóló. Sziklai harcolt az Uraiban és Közép-Ázsiában, azután pedig Spanyolországban a nemzetközi brigádok so­raiban. Magyarország fasizmus alóli felsza­badításában, és részt vett hazája szocialista átalakításában. Az olyan jellegű gyűjteményeket, amelyek a nagy október vagy a polgárháború részt­vevőiről közölnek rövid tanulmányokat, meg­jelentették a központi, köztársaságbeli, de a helyi kiadók is. Érezhetően fellendült a hely­béli forradalmárok életrajzának publikációja. Ezek közé tartozik: az „Október mozgósította őket" — a kommunista nőkről, akik súlyos terheket viseltek a forradalom győzelme ér­dekében (Moszkva, 1987.); „Komisszárok a tűzvonalban" — a vörös hadsereg első ko­misszárjairól, az 1918—1919-es polgárháború résztvevőiről (Moszkva, 1987.); „A forrada­lommal az ajkukon" — a forradalom és pol­gárháború moszkvai résztvevőiről (Moszkva, 1987.); „A lenini párt veteránjai" — Belo­russzia bolsevikjeiről (Minszk, 1987.); U. A. Umegov—D. V. Sabajev: „A szovjetek hatal­máért" — a forradalom és polgárháború ka­bargyino-balkaniai résztvevőiről (Nalcsik, 1987.) Sz. A. Cviljuk: „Október vívmányait védelmezve. Külföldi internacionalisták Ogyesszában". (Ogyessza, 1987.) „A szovjetek hatalmáért" — az omszki kormányzóság for­radalmairól (Omszk, 1987.); A forradalom iránt elkötelezettek" — Üzbegisztán bolsevik­jeiről (Taskent, 1987.); ,,A forradalom iránt elkötelezettek" — a nyizsegorodi kormányzó­ság forradalmi mozgalmának résztvevőiről (Gorkij, 1987.); „Október lobogóival körül­övezve" — a krími kommunistákról (Szinfe­ropol, 1987.); „A nép boldogságának harcosai" — a moldáviai forradalmárokról (Kisinyov, 1987.); „Lenin kazahsztáni küldöttei" — az

Next

/
Oldalképek
Tartalom