Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Kiss Kálmán: A biográfiák felhasználásának módja és lehetőségei

szerű bemutatása alkalmával különösen jól lehet alkalmazni a nevelésben és oktatásban a helyi haladó személyiségek életrajzát. így pl. az első magyar proletárdiktatúra című témakör feldolgozásakor is gyakran elemezzük, vizsgáljuk forradalmi elődeink életútját. Arra törekszünk, hogy az 1918—19-es forradalmi eseményeket ne csak megtanulandó leckeként kezeljék tanítványaink, hanem érzelmileg is azonosuljanak azzal, értsék és érezzék jelentőségét és helyét a nemzeti és nemzetközi forradalmi folyamatban. Külön figyelmet fordítunk arra, hogy a Tanácsköztársaság országos és helyi vezetőinek, mártírhalált halt forradalmároknak az elvhűsége, bátor helytállása tiszteletet váltson ki a tanulókban, hallgatókban. A hajdani Szolnok megyei pedagógusok közül meglepően szép számmal vettek részt az 1918—19-es forradalmi eseményekben, s közülük sokan — elveik szilárd fenntartásával — a fehérterrorral, majd a törvényes felelősségrevonással is szembenéztek. Az ellenforradalmi román királyi hadsereg megszállása után többeket internáltak, majd a „nemzeti hadsereg", illetve a darutollas különítményesek atrocitásai is súlyosan érintették egykori pedagógus elődeinket. Végül is a Szolnoki Királyi Törvényszék különös buzgalommal vizsgálta, s ítélte el azokat, akik részt vettek a helyi proletárhatalom szervezésében és védelmében. Gyakorta tapasztalom, hogy forradalmi elődeink életútjának felidézése mélyebben hat a tanulókra, érzelmileg is jobban azonosulnak az említett témával. Alig van olyan iskola, ahol helyi személyiségre ne lehetne hivatkozni. Szolnokon pl. Orosz György tanár 1918 decemberében belépett a KMP helyi szervezetébe. A „Szolnoki Munkás" című lap szerkesztője lett. Cikkei elsősorban az értelmiséghez szóltak. A szolnoki Munkás 1919. március 16-i számában a következő felhívás olvasható: „Szellemi munkatársaim, nyissátok ki a szemeteket! . . . Nekünk a munkásosztály mellett van a helyünk!" A lap 1919. március 22-i számában így köszönti a proletárhatalmat: „Proletárszívünk ünnepe a mai nap. Az eszme testet öltött, az ideál valósággá lett, s mi, akik azt hittük, hogy csak elültetjük a fát: íme, szedhetjük annak gyümölcsét is." A Közoktatásügyi Népbiztosság a megye pedagógusainak küldötteit 1919. március 28-ra Szolnokra hívta. Orosz György főgimnáziumi tanár beszédében a következő felhívással fordult a megye tanító-munkásaihoz: „ . . . a Tanácsköztársaság iránt való felelősségünk teljes tudatával fogják fel hivatásukat. Vigyék szét magukkal falvainkba és sugároztassák be minden koponyába a kultúra igazi világosságát és a kommunista társadalom kiépítéséhez szükséges ismereteket."

3 Törökszentmiklóson Csikós József tanár végzett felvilágosító munkát; „Nem igaz, hogy a kommunizmus az embereket vagyonuktól, jogaiktól fosztja meg, sőt arra törekszik, hogy minden földi jóhoz, megélhetéshez, joghoz egyformán juthasson mindenki, aki dolgozik."

4 Túrkevén Farkas Imre polgári iskolai igazgatónak és Felföldy Sándor polgári iskolai tanárnak a „Túrkeve" című lapban megjelent cikkei váltottak ki nagy érdeklődést. Rendszeresen írtak pl. a Kommunista Kiáltványról, s több előadást is tartottak, melyekben a tudományos szocializmus kialakulásával, Marx és Engels műveivel foglalkoztak. Kisújszálláson a tömegek vezetésére hivatott forradalmi élcsapatban ott találjuk a gimnázium forradalmi érzelmű tanárait. Különösen Fejér József, dr. Borzsák József, Szunyoghy Farkas és Staudner Gyula életútja szolgálhat máig szóló tanulságul. Gyakran találkoztak Szovjet-Oroszországból hazatért, a szocializmussal szimpatizáló volt hadifoglyokkal, rendszeresen tartottak velük megbeszéléseket. Erről dr. Borzsák József így vall: „Ezek s ilyenfajta megbeszélések indítottak el bennünket a felé az út felé, mely a válaszúiba torkollott, amely kezünkbe adta az iránytűt, merre tájékozódjunk, ha az igazság és becsület útján akarunk járni. így kerültünk mind szorosabb barátságba egymással, és mind meghittebb kapcsolatba a néppel, amelyet jónak, nagynak, nemesnek tartottunk és ismertünk mind jobban és jobban meg; — a néppel, amelyből származtunk magunk is."

5 Számtalan példát lehetne felhozni, helytörténeti személyiségek életútjából idézni, amelyek — tapasztalataink szerint — mindig megkapják a tanulókat, a marxista egyetem hallgatóit, de egy-egy ünnepség résztvevőit is. A helytörténeti példáknak nagy a bizonyító erejük. Az ellenforradalmi megtorlásról a tankönyvek is közölnek konkrét tényeket. Az életrajzokból idézett adatok, tények még nagyobb megdöbbenést válthatnak ki. Farkas Imrét, a túr ke vei polgári iskola igazgatóját az intervenciós román megszállás első napján letartóztatták. 1919. szeptember 2-án a királyi román katonaság őrizetbe vette. Orvosi látlelet bizonyítja, hogy ájulásig botozták.

6 1920. március 2-án, a Horthy-féle nemzeti hadsereg túrkevei bevonulásakor Farkas Imrét újra letartóztatták. Később betegsége miatt szabadon engedték. Nem érezte magát biztonságban, Budapestre akart menekülni, de útközben agyvérzésben meghalt. Gyászjelentésében ez állt: „Hivatásáért élt, szenvedett és halt meg." A legnehezebb napokban írt életrajzát így fejezi be: „Visszaszívni csak a szót lehet, a cselekedetet nem. Űjra megtenném!"

7