Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Kiss Kálmán: A biográfiák felhasználásának módja és lehetőségei

kenykedtek. Ezzel jelentősen fejleszthetjük tanítványaink gondolkodási és lényeglátási készségét, miközben elősegíthetjük szemléletük alakítását, fejlesztését is. Ugyanilyen módon célszerű felhasználni az életrajzokat a pártoktatásban is. A MLEE III. évfolyamán a nemzetközi és magyar munkásmozgalom tanulmányozása, az ún. osztályfoglalkozások jó lehetőségeket kínálnak az életutak tanulmányozására. Ilyen szinten — különösen szakosító tagozaton — már komolyabb előadások megtartására is felkérhetjük a hallgatókat. Tapasztalataim kedvezőek, szívesen vállalják a beszámolókat. Sajnálatos, hogy a MLEE hallgatói részére készült tankönyvek helyenként egysíkúan, meglehetősen száraz stílusban mutatják be a magyar vagy a nemzetközi munkásmozgalom egyes kérdéseit. Ezek feloldására, illetve kiegészítésére is érdemes és hasznos a biográfiákhoz nyúlni. Forradalmi ünnepségeken, történelmi évfordulókon is jól felhasználhatjuk az életrajzokat; az irodalmi műsor montázsokat mutathat be kiemelkedő személyiségek életútjából, de az ünnepi megemlékezéseken is célszerű idézni olyan életutakból, melyek érzelmileg is motiválják a hallgatóságot, s ezáltal oldhatják az esetenként szokványos szólamokat. Összességében kedvező tapasztalatokat szereztem a biográfiák sokoldalú felhasználásáról, ugyanakkor természetesen óvakodnunk kell használatuk eltúlzásától. A sokféle nevelési lehetőség egyikének tekintjük az életrajzgyűjtemények alkalmazását. A helytörténeti témájú biográfiák használatának elvi és gyakorlati kérdései Ahhoz, hogy helytörténeti témájú biográfiát is használhassunk a történelemórákon, a pártoktatásban, a tömegpolitikai munkában, jól megszerkesztett, szubjektivizmustól mentes helyi biográfiai kiadványokra van szükségünk. Elmondhatjuk, hogy Szolnok megyében olyan életrajzkötetek, feldolgozások készültek, melyeket eredményesen használhatunk a különböző oktatási formákban. E dolgozat keretében a megyében közreadott biográfiák részletes értékelésére nem vállalkozhatom. összességében elmondhatom, hogy az életrajzírók többsége átérezte az e munkával járó felelősséget. Széles körű levéltári kutatásra épült „A forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő szolnoki alakjai" című életrajzkötet; valamennyi középiskolában ismerik, s többen használják is ezt az értékes munkát. A helytörténeti életrajzok gyakran visszaemlékezésekre épülnek. Ezeket már óvatosabban kell kezelnünk. Megnyugtató támpontot az adhat, ha a visszaemlékezéseket hiteles források is megerősítik, vagy több visszaemlékező véleménye egybehangzó, egymás állítását, emlékezését megerősítik. Az „Értünk éltek" életrajzkötetek összességében értékes információs anyagot, iskolai vagy pártoktatási témákhoz kapcsolódó indukciós bázist nyújtanak, de esetenként fellelhetők bennük szubjektív elemek, illetve a leegyszerűsítő, csakis a pozitívumokat előtérbe helyező írások is. Legkevésbé értékesek azok az életrajzok, amelyek alig különböznek az önéletrajzoktól, s amelyekben egy-egy helytörténeti személyiség életútját „sterilizálva", az adott kor gazdasági-társadalmi viszonyaitól, az egyén cselekvését befolyásoló tényezőktől különválasztva mutatják be a szerzők. Az így „megfésült", „szép" életútmodell félrevezető, s nyilvánvalóan ezek alkalmazása nem fejleszti, inkább akadályozza a történelmi megismerést, torzítja a történelmi tudatot. Néhány évtizedes tapasztalat alapján elmondhatom, hogy a helytörténeti forrásoknak, a helytörténeti anyagnak a tanítandó anyagba való beépítése gazdagítja az iskolai történelemtanítást. A munkásmozgalom helyi hagyományainak a felhasználása az iskolában, a pártoktatásban, a tömegpolitikai munkában egyaránt erősíti az érzelmi kapcsolódást, alakalmas a meggyőződés formálására. Alapvető elvként kell elfogadnunk, hogy „a helytörténeti anyagnak az iskolában történő felhasználása csak úgy válik eredményessé, és csak úgy van meg egyáltalán a jelentősége, és értelme, ha az anyag úgy jelenik meg, mint a magyar történelem egészének egy része."

2 Ezt a fontos alapelvet a helyi vonatkozású biográfiák alkalmazásakor is következetesen szem előtt kell tartani. Mint korábban említettük, a biográfiák felhasználása nem cél, hanem eszköz; még inkább érvényes ez a helytörténeti életrajzokra. A jól megválasztott helytörténeti személyiség életútja, annak sokoldalú elemzése és a feldolgozandó témához való kapcsolása nevelési vonatkozásban is komoly eredménnyel járhat. A helytörténeti személyiség földrajzi és társadalmi közelsége révén érzelmileg jobban motiválja a tanulókat, illetve hallgatókat, ugyanakkor sokkal konkrétabb és meggyőzőbb, mint a távoli, az általános. A hiteles forrásokra épülő helyi életpálya meggyőzően bizonyítja,hogy mai életviszonyainkat a múlt harcai és szorgos alkotómunkája alapozták meg. Gondosan megtervezett elemzés alapján arra a következtetésre is eljuthatnak tanítványaink, hogy saját lakóhelyük fejlődése, s természetesen egész népünk jövője saját erőfeszítéseinktől is függ. Történelmünk egyes progresszív periódusainak megismertetése, megértetése és élet-