Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Kiss Kálmán: A biográfiák felhasználásának módja és lehetőségei

KISS KÁLMÁN: A BIOGRÁFIÁK FELHASZNÁLÁSÁNAK MÓDJA ÉS LEHETŐSÉGEI A 60-as és 70-es években egyre több élet­rajzgyűjtemény látott napvilágot. A köz­könyvtárakban, a tudományos kutatást se­gítő, a pártoktatást szolgáló intézmények és az iskolák könyvtáraiban egyaránt megtalál­hatók ezek az életrajzkötetek. Nem felada­tunk, hogy a biográfiák megjelenésének előz­ményeiről, a különböző életrajzgyűjtemények­ről ismertetést, esetleg kritikai elemzést ad­junk. Elsősorban arra szeretnénk vállalkoz­ni, hogy a biográfiák felhasználásának lehe­tőségeiről és az ezzel kapcsolatos tapasztala­tokról adjunk számot, természetesen nem az­zal az igénnyel, hogy ezt mindenhol és min­denkor alkalmazható receptnek tekintenénk. Mint középiskolai történelemtanár 34 éve, megyei középiskolai történelem szakfelügye­lőként, ill. szaktanácsadóként 25 éve közvet­lenül szerezhetek tapasztalatokat a fiatalok történelemszemléletét, világnézeti állásfogla­lását befolyásoló különböző tényezőkről, a ne­velők, a pártoktatásban résztvevők számára megfogalmazott nevelési célok megvalósításá­ról, az eredményekről és negatív jelenségek­ről. Az 1960-as évektől mint pártpropagan­dista, illetve 1972-től mint az MSZMP Szol­nok Megyei Oktatási Igazgatóságának tanára aktívan részt veszek a MLEE hallgatóinak ideológiai képzésében, a politikai oktatásban. Tagja vagyok a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, s főként téli estéken gyakran tartok különböző korú hallgatóságnak előadá­sokat — fiataloktól nyugdíjasokig. A biográfiák felhasználásának általános, elvi és gyakorlati kérdései Ügy vélem, hogy a biográfiák felhasználá­sával kapcsolatban néhány alapvető elvi kér­dést tisztáznunk kell. A biográfiák felhaszná­lását az oktató-nevelő munkában, a propa­gandamunkában, a politikai oktatásban, ifjú­sági mozgalomban szükségesnek és hasznos­nak, sőt nélkülözhetetlennek ítéljük meg. Ugyanakkor le kell szögeznünk azt is, hogy a biográfia felhasználása nem cél, hanem esz­köz: a mindenkori nevelési — oktatási cé­loknak alárendelve kell ezeket használni, il­letve beépíteni a nevelés, a tanítás folyama­tába, a tömegpolitikai munkába. A biográfia egymagában nem szolgálja kellőképpen a tör­ténelmi tudatformálást. Teljes mértékben egyet kell értenünk Erényi Tiborral is, aki a Népszabadság 1987. augusztus 8-i számában közölt interjúban azt hangsúlyozta, hogy a „munkásmozgalom-történet elszigetelt okta­tása nem szolgálja kellően a történelmi tudat­formálást, hiszen önmagában nem adhat reá­lis képet a történelmi folyamatokról". Ez a megállapítás természetesen fokozottan vonat­kozik a biográfiára, hiszen egy-egy személyi­ségnek az életútját nem választhatjuk el az adott kor gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaitól. Tapasztalataink alapján azt is mondhatjuk, hogy a leegyszerűsítő, egyoldalú életrajzok kevésbé motiválják a fiatalokat. A mai fia­tal generáció igen kritikusan fogadja a törté­nelmi (és egyéb) információkat, így többsé­gül a csak „fehér" vagy csak „fekete" színe­zetű életpályákat is megkérdőjelezi. Sokat árt­hat a deheroizálás, de a reális tények elfer­dítése, vagy elhallgatása árán megírt, ,,példa­képtár "-nak szánt életutak sem szimpatiku­sak. Az ilyen munkák deformálják a törté­nelmi tudatot, erősítik a sematikus szemléle­tet, sőt cinizmust is ébreszthetnek. A magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeinek életútja is példa arra, hogy gyakran ellentmnodásos, komoly külső és bel­ső konfliktusokat megélt, hibákat elkövető emberek voltak ők is, akiknek életpályáját, cselekvéseit számos tényező befolyásolta. Egy­egy téma vagy korszak elemzésekor a komp­lex történelmi látásmód kialakítását jól szol­gálhatja az életpályák bemutatása, azok elem­zése, s annak vizsgálata, hogy egy adott törté­nelmi szituációban kinek milyen pozitív vagy negatív szerepe volt az események alakulá­sában. Több történelmi személyiség megismerteté­sével, életpályájuk bemutatásával alakíthat­juk tanítványainkban, a fiatalokban azokat a személyiségjegyeket, melyek alkalmassá tehe­tik őket a társadalomba való beilleszkedésre, a közös társadalmi feladatok vállalására. Gyakran lehet hallani, hogy a mai fiatalok­nak nincsen példaképe. Tapasztalataink sze­rint csakis több személyiség pozitív személyi­ségjegyeiből alakíthatnak ki fiataljaink követ­hető modellt, s az a fontos, hogy ilyen irá­nyú ismereteik köre minél több személyi­ségre terjedjen ki. Ismeretes az is, hogv korunkban, a XX. században a nemzeti eszme a legtöbb ország­ban a burzsoázia fegyvertárában a reakció

Next

/
Oldalképek
Tartalom